Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-10-06 / 41. szám
SEBJ**. f/\ ifiJJ 2 és egyéb élettani működéseket, tökéleteseknek azokat a gépeket, a melyekben nincsen semmi, de semmi, a mi fölösleges volna, viszont megvan minden, a mi okvetlen szükséges, a minek a munkakifejtések során feltétlenül hivatása és rendeltetése vagyon. De a tökéletes működéshez még nem minden az, hogy minden a helyén legyen,, hogy mindennek legyen feltétlen hivatása, feltétlen rendeltetése! Lám egy mechanikai szövőszéken, egy komplikált fonógépen vagy egy mozdonyon a sok szerkezeti részlet mind a helyén áll, egyetlen egy fogaskereket nem vehetünk el anélkül, hogy meg ne bántanánk vele a rendet, s mégsem mondhatjuk, hogy ezeknek a szerkezeteknek a működése tökéletes. Mert a mozgató erűnek csak egy hányadát érvényesítik hasznos munkakifejtésre, másik hányada elvész a súrlódásban, az egyes részek tökéletlenségében, a mozgató erő és az anyagban felhalmozott tehetlenségi erők folytonos és állandó küzdelmében! Annál tökéletesebbnek mondunk most már valamely szervezetet, vagy szerkezetet, mennél nagyobb hányadát tudja értékesíteni a mozgató erő, nek! Ideálisán tökéletes az a szervezetvagy szerkezet, mely a felhasznált energia erőket egészen értékesíti, vagyis, a mi kor a felhasznált és a tényleg kifejtett erőknek egymáshozi viszonya az egység. A mint a gyakorlatból tudjuk, valamennyi munkagép csak van a világon, mindeniknél ez a viszony kisebb nagyobb mértékben alatta marad az egységnek! A legnagyobb pontossággal megszerkesztett vizimotor csak 80°/0-át tudja visszaadni a vízben rejlő energia erőknek, egy Diesel motor 30 °/0-át, egy gőzgép 20 °/0-át képes csak értékesíteni a szén, petroleum, benzin, vagy spiritusz hőenergiájának! Ezekből a szempontokból, ha vizsgáljuk a mi gazdasági életünk működését, vagyis, ha vizsgáljuk, hogy a földben rejlő energia erőknek milyen százalékát tudja haszonnal értékesíteni, arra jutunk, hogy gazdasági életünk szervezete messzire elmarad a legrosszabb hatásfokkal dolgozó munkagépektől! Lássuk a mi gazdasági életünk I szervezetét, lássuk felépítésének a hiányait, a melyeknél fogva működése tökéletlen, üzeme nem ökonomikus! Vizsgálódásainkban tartsuk szem előtt folyton azt az erőt, mely egész gazdasági életünket működésben tartja és a mi nem más, mint a föld, a benne rejlő termő energiaerőkkel. Magyar- ország földraivelő állam, ha rossz termésünk van, pang az ipar, pang a kereskedelem, sőt elerőtlenkedik még társadalmi életünk is! Viszont, ha vari jó búzatermés, a föld népe pénzhez jut, jobban él, jobban öltözködik, többet szórakozik, szóval a gazdasági élet működését minden téren erőteljesebbé teszi. A kereskedő gyorsan túlad a portékáján, az iparosnak van megrendelése, van munkája! A gazdasági élet szervezetében a ki az első alapkövet letette, nem volt más, mint aki legelőször szántott és vetett! Ezzel sikerült az erőket a földből kicsalni, valamely nyerstermelvény, gabona, burgonya, répa stb. alakjába! Azok az eszközök, melyekkel a föld megmunkálását elvégezte, az anyag, melyet abba elszórt, elvetett, vagy elültetett, elemi részeit képezik a gazdasági élet szervezetének! — Folytatjuk. — Tolnavármegye és Szekszárd város küldöttsége a kereskedelemügyi miniszternél. Tolnavármegyéből két küldöttség is tisztelgett e hó 3-án a kereskedelemügyi miniszternél. KÖZÉ^DEK 1906. október 6. Tolnavármegye közönsége, Székesfehérvár várossal társulva, az elertéktelenitett adonyszabolcs—paksi vasúti törzsrészvények ügyében intervéniált, mig Szekszárd város a jobb vasúti összeköttetés létesítését kérelmzte. Főispánunk: gróf Apponyi Géza vezetésével mindkét küldöttség egyszerre járult a miniszter elé. A küldöttség tagjai voltak. gróf Széchenyi Viktor fejérmegyei főispán, Dőry Pál alispán, Havranek József Fehérvár, dr. Hiding Ádám Szekszárd polgármesterei, Janosits Károly főjegyző, továbbá Rátkay László, Szabó Károly képviselők, Kovács Seb. Endre, Jeszenszky Andor, Tomcsányi Lajos, dr. Gőzsy Tibor, Szévald Oszkár, dr. Török Ottó, dr. Leopold Kornél és Bodnár István. A küldöttség tolnamegyei tagjai 11 órakor az Aúgol Királyné Szálloda olvaso termében gyülekeztek, hol Apponyi Géza főispán nagy előzékenységgel fogadta őket. A vasúti összeköttetés kérdésének tüzetes megtárgyalása után fél tizenkét órakor a keresk. minisztériumba vonultak, a hol Kossuth Ferenez 12 órakor fogadta a kül döttséget. Apponyi Géza gróf főispán előbb az adonyszabolcsi vasút ügyéből kifolyólag származott sérelmet ismertette rövid szavakkal, majd engedelmet kórt, hogy a kérdést Székesfehérvár polgármestere tüzetesebben is megvilágíthassa. Havranek polgármester erre 3 negyed órai beszédében ismertette a dolgok állását. Előadásából kétségtelenül kiderült, hogy a vasút bérbeadásával bizony fordultak elő- szabálytalanságok. Az ügy annyire kuszáit, hogy megismertetésére hasábok kellenének. A fősérelem az, hogy az egész bérbeadás úgyszólván, úgy suba alatt tör.tént. Az akkori kereskedelemügyi miniszter Hieronymi egyszerűen csak leirt az igazgatóságnak, hogy a vasutat adja bérbe. A törvény pedig csak vasút megváltást ismer, de nem bérbevételt az állam részéről. S csakugyan az elsőbbségi részvényesek (vagyis a kereskedelmi bank) az állam törzsrészvényeivel is erősödve, leszavazták a törzsrészvényeseket, aminek az lett a következménye, hogy a 200 koronával befizetett törzsrészvények ma 10 koronát érnek, de a törzsrészvények képviselőinek évente 3000 koronát juttat az állam, hogy az évi közgyűlésen résztvegyenek. Kossuth Ferenez kereskedelemügyi miniszter meghallgatta hosszúra nyulott fejtegetést, felhívta Szűcs miniszteri titkárt, 3,z eset megtörténik az emberrel. Csak hát bár ittam volna valahol valamit. De akkor -a világért sem történt volna rajtam ez a csúfság. Legfőképpen az asszony előtt rös- tellem ezt a dolgot. Mert annak hiába beszél n,z ember. El nem lehet vele hitetni, hogy szememmel se láttam egy csepp italt se. Os- merem már ! — No, ha nem ittatok, hát igyatok most rogyásig. — Te Pista, tán jó is lesz már az a paprikás ? — Igenis nemzetes nagy uram, ép mostan akarom leszállítani ezt a bográcsot. Aztán azt is mondom, hogy ez olyan fájin portéka, mely után otthon a nagyasszonyom is megszopná az újjá végit. 4— Jó, jó! Csak ne locsogj annyit, hanem tedd le azt a bográcsot oda a gyöpre. S aztán bicskára, kanálra, emberek ! — Miska fiam! Hát te nem szólasz semmit? Talán nem ízlik neked az étel? — Soha ennél jobban nemzetes uram! De innánk is tán, vagy mi ? Pista koma ettől nem sajnálta a paprikát, arra pedig bor kell, még pedig sok. — Igyál édes fiam, ne sajnáld. Tudsz te inni harangszóra, madárfüttyre, de tán még kökényre is. — Hogyne, nemzetes uram, ittam én már arra is. Kökényre is jó a bor. ^ Aujnye, de jó beszél ez a Miska pajtás. Úgy is van ám az — súgják mindnyájan : — „kökényre is jó a bor“! Es‘ folyik a dáridó. Iszszák a hegy levét. Majd hangos danájuk tölti be a csöndes éjszakát, mígnem a jóból megártván a sok, utó végre is „szó benszakad, hang fennakad.“ — Aszondom emberek, hogy jó lenne haza menni, mig lehet! Igaza van, nemzetes uram! menjünk haza. Megköszönjük alázatosan a hozzánk való emberséges jó akaratját — A jó Isten adjon az elfogyottakért ezer annyit. Szerencsés jó éjszakát s boldog felvirradást kívánunk mind közönségesen ! Imbolygó léptekkel, szótlanul indult hazafelé a jeles kompánia, inkább az ösztön, mint az ész által vezettetve. Hidai Mihály is —j hogy, hogy nem, — valahogyan elbotorkál a falu túlsó végén futó patakocska hidjáig, melynek lábánál huzza meg magát ősi kisded rezidencziája. Közben-közben nagyot kurjantva : „Kökényre is jó a bor“ ! * •1* Ki volt már szemtanúja ama természet tüneményeknek, midőn fényes nappal, derült, tiszta égből iszonyú zúgással csap le mellettünk egy darab meteorkő, szörnyű robajával halálra ijesztvén a mély gondolatai közül kiugrasztott halandót ? Ennél is rémítőbb volt Hidai Mihály, midőn vig kurjan- tásának elhangzása után közvetlen háta mögött, dobhártyát hasogató visitás mellett hallja a következő épületes tanítást, miközben — elég sűrűn olyas csattanások is hallatszanak, mintha valakit pofoznának. — Hol jártál ennyi ideig, te pokol fajzatja, csavargó, te Isten átka, hitvány eczetes korsó? Hogy a kacskaringós, menny- dörgős mennykő tenne látogatást abba az örökké szomjas belső világosságodba! Hol csavarogtál, mi ? Hát nem megmondtam reggel, hogy el ne menj hazulról, mig a fonállal haza nem érkezem ? Nem a lelkedhez támasztottam-e, hogy vigyázz arra az én riska tehenemre, hogy ,az erdőbe ki ne tévelyedjen ? Dél óta azt keresem. Befutottam az egész. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofUlozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Heffmu-La Roche A Ce. Basel (Svájc). Roche“ Kapható orrnál rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara Qvagenkint 4.— korona. / Ni
