Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-05-15 / 20. szám
8 KÖZÉRDEK eonferre* poterunt, Status et Ordines Comi- tatus Tolnensis nihil deesse patientur (amit a haza védelmére erőben össze tudnak hozni, Tolnavármegye karai és reudei semmiben sem maradnak hátra), egyúttal örömének ad kifejezést, hogy a főispán mellén a Lipót- rend keresztjét látja diszleni, amely újabb méltóságban örömteljesen kiáltja, hogy éltesse az Ur Isten sokáig, melyre azután a karok és rendek is nagy öl ömkiáltásokban törtek ki. A nemzeti felkelő sereget rövid két hónap alatt össze is állították ; 1809 május 15-én volt Szekszárdon a sereg felett a szemle, melyen a főispán vezetésével megjelentek: a katonai parancsnok, a vármegye tisztviselői és a tekintetes karok és rendek nagy számban. A szemlére a nemesek a mai vásártér tájékán'— akkoriban nagy mezőségen gyülekeztek. A főispán a sereghez a következő szép és lelkesítő magyar beszédet intézte: Nemes felkelő sereg! Ma, mondom, el nem hallgathatom az örömöt, mely lelkemben felgerjed, hogy hires vitézségü nagyatyáink méltó maradékit bennetek szemlélhetem s látom a nagyatyák lelkeit sirjokból kikelni, belétek szállani, a hazáért, királyért és ősi szabadságért veletek együtt a zászlót követni. Fent kell tartanotok a magyar nemzet dicsőségét; nemes, nemzetes vitézek, nagy az, amiért indultok, azért menjetek nagy lelketekkel és kisérjenek nagyatyáitok dicső lelkei, kisér benneteket az egész magyar hazának áldása és hálada- tos szive és mi mindnyájan, kik még nem állunk közietek, de ha a haza úgy kívánja, utánatok indulunk. — Ezen zászlót, mely alá ma esküdtök, semmi viszontagságokban el ne hagyjátok, ahol leendetek, a föld népét kíméljétek, az erőszaktól óvakodjatok, mert ebben éppen annyi dicsőség fekszik, mint a vitézséggel megnyert győzelemben. így fogjátok magatok és az egész magyar nemzet dicsőségét megörökíteni, mely most titeket áldásával és háladatosságával kisérvén útjaitokban, velem egy szóval kiáltja: Éljen! induljon, győzedelmeskedjen és borostyánnal felékesitve térjen vissza kebelünkbe a nemes magyar felkelő sereg! Gróf Appongi Antal 1811 május haváig viselte a főispáni tisztet s ekkor lemondott róla; a király május 6 án kelt leiratával tudatta a vármegyével, hogy a lemondást elfogadta s helyébe főispánul Amadé Antal grófot, Zágráb vármegye főispánját nevezte ki. — Amadé azonban úgy látszik nem lett beiktatva, mert az ő neve nem fordul elő a névsorban s Apponyi után közvetlen székhelyi Majláth György van bejegyezve. A lemondott főispán azonban továbbra sem szűnt meg támogatni a vármegyét hathatós befolyásával és pártfogásával; továbbra is részt vett minden nevezetesebb mozgalomban s a vármegye mindig örömmel vonta be szeretett és érdemteljes volt főispánját a közügyek intézésébe. Az érdem teljességre nézve élénk világot vet az a lévé, melyben a \ ármegye szokás szerint Amadét mint a lemondással egyidejűleg in flagranti kinevezett uj főispánt üdvözölte. Ebben a levélben az üdvözlésről minél kevesebbet, de a volt főispán érdemeiről és távozása felett érzett fájdalomról annál többet olvasunk. Ez a kissé szokatlan üdvözlés alighanem szintén hozzájárulhatott ahhoz, hogy Amadé nem lett vármegyénk tényleges főispánja. Még röviden meg kell említenem azt is, hogy Tolnavármegye első hiteles és pontos térképének rézhemetszési költségeire a volt főispán a hőgyészi uradalom részéről 500 forintot adományozott, melyről 1818 május 16-án tartott közgyűlésen értesült a vármegye közönsége. Ez a rézmetszet és a róla készült térképnek egy példánya most a vármegyei múzeumnak egyik becses ereklyéje. A térképet Schnemann, a vármegye akkori hites mérnöke tervezte. A térképre nyomatott dedicatiot a vármegye már az akkori főispánhoz, Majláth Györgyhöz intézhette, de Apponyi Antal gróf, volt főispán, bőkezűsége nagyrészben járult ahhoz, hogy a térkép elkészülhetett s a dedicatio után bátran oda metszethették volna arra a nagy réztáblára e szavakat is : partim ex sumptibus Magnifici Domini Comitis Antonii Apponyi de eadem, Supremi Comitis benemeriti Inclyti Comitatus Tolnensis. Ezen rövid visszaemlékezésemet gróf Apponyi Antal szép szavainak alkalmazásával fejezhetem be legméltóbban: „A dicső nagyatyák és elődök lelke szállja meg és kisérje minden útjaiban a nagyatyák méltó maradékát, vármegyénk boldogitására és dicsőségére ; éljen méltóságos apponyi gróf Apponyi Géza ur, Tolnavármegye most beiktatott főispánja ! Kovách Aladár. Tolnavármegye főispánjai. Közli: Kovách Aladár. E hó 14-én nagy ünnepség színhelye lesz Szekszárd. Ekkor iktatják be a vármegye uj főispánját, gróf Apponyi Gézát. Ez alkalommal úgy hiszem nem lesz érdek nélkül való a nagyközönségre nézve, ha egy kicsit visszatekintve a múltba s levéltári adatok alapján közlöm Tolnavármegye eddigi főispánjainak névsorát, úgy a hogy azt az elődök feljegyezték: 1000—1054-ig nem tudható, ki vagy kik voltak vármegyénk ispánjai. 1055. Fancel — egyúttal Baranyáé is. 1056—1106-ig nincs adat. 1107—1113-ig Saunik; 1114—1117-ig nincs adat. 1118—1126-ig Sergius; 1127—1130 ig nincs adat. 1131 — 1143-ig Joannes (János) 1144— 1145-ig nincs adat. 1146—1153-ig Gervasius; 1154—1156 nincs adat. 1157—1163-ig Marcus (Márkus) 1164 —1165-ig nincs adat. 1166—1180-ig Vitus, Vidus-nak is írva; magyar neve nyilván Vida ispán 1181—1182-ig nincs adat. 1183—1196-ig Poznan, másutt Posvan- nak Írva; ez az olvasás téves, mert a név helyes olvasása Poznan vagy Posnanf ami semmi más mint a Posnan nemzetség ősének Hunt Posnan = Pázmán-nak neve. 1197-ből nincs adat. 1198—1211-ig Tiburtius, egyúttal Fejérmegy é-é is. 1201-ben Bodrogmegyegye ispánságát is megkapta 1204-től egyúttal tár nokmester. 1212 és 1213-ból nines adat. 1214—1227-ig Bagun egyúttal Fejérmegyéé is. Magyar neve Bágyon; 1216-tól csupán Tolnamegye ispánja. 1228-ban Hector, 1229-ből nincs adat. 1230—1238-ig Michael de Pakos sive de Paks — Pakos vagy Paksi Mihály. Ez az ispán nyilvánvalóan már vármegyénk szülötte. 1239—1241-ig nincs adat. 1242—1244-ig Opour = Apor a hírneves erdélyi Apor család tagja. 1245—1247-ig nincs adat. 1248—1255-ig A Kólán nemzetiségből való Nana. 1256—1258-ig nincs adat. 1259—1272-ig Herbordus. 1272-ben három ispán is volt, Herbort, Mihály — egyúttal veszprémi is — végül 1272—1273-ban Erdő. 1274—1280-ig a Sztáray család egyik őse Thyba. 1281—1291-ig Cosmas de Fonou = Fonyó Kozma; 1291-ben egyúttal kir. fő- udvarnok mester. 1291—1294-ig ismét a Pakos családból való Pakos György volt ispán; de az első két évben bizonytalan volt állása, mert 1291-ben Gregor, majd a Bodrogmegyei Mize is ispán volt; 1292-ben pedig Miklós nádor is előfordul. 1294—1298-ig Siklósi Jula egyúttal Baranyamegyé-é is. 1298—1305-ig Kékyván nemzetségből való Ivánka. 1306—1307. nincs adat. 1308—1317-ig Gara János (a későbbi nádor ?). 1319—1325-ig Veres László és 1325. második felében az Ákos nembeli Tharkeői ilikch egyúttal Sáros és Somogy megyék ispánja. 1906. május 15. 1326—1334-ig Drugeth János; 1328-ban nádor lett és egyúttal Fejérmegye ispánja is. 1334—1341-ig Siklósi Péter. 1342—1355-ig Simontornyai Miklós egyúttal lendai várkapitány. 1356—1262-ig Rátolthi Leustach Szlavónia bánja és egyúttal Fejér és Somogy megyék ispánja. 1363—1370-ig Siklósi Giléth fia János, 1371—1373-ig Héderváry [Miklós fő-ajtón- állómester, 1374—1379-ig Györgyi Bodo Guöraii fő-ajtónállómester. 1380—1389-ig Siklósi Miklós. 1389— o • í _____ D*th//> /e/»mn narinr» és főlovászmester. 1395—1399-ig Mesztegnyői Zerechen János; 1399—1402-ig ugyanez és Ozorai Pipo. 1403—1418-ig Thamásy János Erdély vajdája 1410-től fő-ajtónállómester. ' 1419^-1432 ig Tamásig László szintén fő-ajtónállómester, utóbb 1434—1443-ig Thamásy Henrik ki 1438-ban fő-udvarnok- mester lett. 1444—1447-ig Újlaki Miklós', 1448 1458-ig Szekcsői Herczeg Pál. 1460—1486-ig Györgyi Bodó Gáspár főasztalnok, majd főlovászmester; közben 1468—1469-ben János pécsi püspök is. 1488—1500-ig Dombói Pál; 1501— 1502. nincs adat: 1502—1518-ig Gergely- lakai Buzlay Mózes főudvarnok és főlovászmester. 1519—1526-ig Paksi Paksy János (Pakos) és Mesztegnyői Zerechen János. Paksy János a mohácsi ütközetben hősi halált szenvedett s utánna Zerechen egyedül volt ispén 1536-ig. 1537—1542-ig Verbőczi István egyut- János király főkanczellárja, majd 1542-ben utána fia Imre akire nézve nem tudható meddig viselte a főispánságot, mert a törökök Tolnamegyét is elfoglalván az iratokból felderiteni nem lehetett. 1543—1559-ig nincs adat. 1560 -1566 Zrínyi Miklós tárnokmester és Szigetvár főkapitánya. Zrínyi Miklós Szigetvár vívásában a hazáért feláldozta hősi életét, elesett; ő utána 1688-ig senki sem volt főispán. Szigetvár eleste után 120 évig nem volt vármegyénknek főispánja. A török hódoltság után közel 100 évig vármegyénk főispánságát a pécsi püspökség mellékjárulékának tekintették. így egymásután nyolez püspök főispánunk volt: 1689—1696-ig Radonay Mátyás, — 1696—1699-ig Doing István 1690—1703-ig ismét Radonay Mátyás; 1703—1732-ig Nesselrod Vilmos Ferencz; 1732 —1735-ig gróf Túrén Antal; 1736—1739-ig Cien- fuegos Alvarus bibornok, 1739—1748-ig Karancsberényi Berényi Zsigmond, 1749. és 1750-ben a püspöki szék üres volt tehát főispánunk sem volt; 1751—1777-ig Klimo György. Vármegyénk főispániszékeKlimo György halála után megszűnt a pécsi püspökség mellékjáruléka lenni. Világi — még pedig vármegyénkben főur — mostani főispánunk egyik őse Nagyapponyi gróf Apponyi György foglalta el a főispáni széket 1777-ben május 16-án. A főispáni tisztet 1782-ig viselte; ez évben elhalálozván, utánna 1782—1785-ig Radványi György Ferencz volt a főispán, azután pedig: 1785— 1786-ig Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Ferencz. 1786— 1890 miháldi báró Splényi József. 1790—1811-ig nagyapponyi grój Apponyi Antal; ünnepélyes beiktatatása volt 1791 május 9-én. 1811—1821-ig Székhelyi Majláth György. 1821—1824 ig Radványi gróf György Ferencz administrator. 1825—1832-ig Ebeczki Tihanyi Tamás; 1833—1835-ig üresedés. 1836-ban gróf Eszterházy Károly helytartó. 1837—1845-ig ugyanő főispán. — Folytatjuk. — Szekszárd, 1906. Nyomatott Báter János könyvnyomdájában.
