Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-05-15 / 20. szám

1906. május 15

^ÖZHt^DBK

7

Az Apponyiak mint főispánok.

A nagyapponyi gróf Apponyiakra vonatkozólag első említést vármegyénk levéltárában a 18-ik század közepe tájáról találunk, ■amidőn gróf Apponyi Lázár nevében és megbízásából, annak teljhatalmú megbízottja es jószagkormányzója több különböző birtokokra nézve a vármegye előtt határpereket, tiltásokat és tiltakozásokat indít. Efféle ha tártiltások és perek abban a régi időben minden birtokvétel vagy örökösödés vagy birtokadományozás alkalmával, az akkori törvények szelleméhez képest napi renden voltak és igen becses adatokat szolgáltatnak a történet kutatók számára. E lap hasábjain azonban a családra vonatkozó és levéltárunkban található adatokat felsorolnom lehetetlen •s ezúttal csupán arra szoritkozhatem, hogy most beiktatandó főispánunk Méltóságos nagyapponyi gróf Apponyi Géza úr nagynevű elődjeinek néhai gróf Apponyi György és gróf Apponyi Antal uraknak a főispáni székbe történt, beiktatásukról s az utóbbinak némely kiválóbb szerepléséről emlékezem meg ez alkalommal.

Gróf Apponyi György 1777—1782.

Amint vármegyénk volt főispánjainak névsorából is kitetszik, Klillió György pécsi püspök halála után gróf Apponyi György a hőgyészi uradalom birtokosa nyerte el a főispáni széket vármegyénkben. Az erre vonatkozó királyi kinevezés magában véve is igen érdekes és latinból magyarra fordítva a következőkép hangzik:

Mária Terézia Isten kegyelméből özv. római császárnő, Magyar, Cseh, Dalmát, Horvát és Szlavón országok apostoli király- nője, Ausztria főherczegnője stb. Tisztelendő, tekintetes és nagyságos, méltóságos, ugyan nemzetes és nemes szeretett híveim. Mivel hívünk és őszintén kedveltünk tekintetes és nagyságos apponyi gróf Apponyi György Lir. kamarásunk és magyar kir. helytartótanácsbeli tanácsosunknak irántunk való hűségében és hódolatteljes szolgálatkészségében megbízván, jeles arravalósága és érdemei igy kívánván, most néhai tisztelendő Klimó György pécsi püspök halála és ez életből kimúlása által ezen vármegye főispáni széke valóságos és törvényes birtokosára nézve tényleg üresedésben lévén, ezen Tolnavármegye főispáni tisztjét vagyis hivatalát, annak szokott tiszteleti díszeivel vagyis hivatalbeli törvényszolgáltatási hatalmával, előjogaival, szokott jövedelmeivel és hasznaival egyetemben kegyelmesen neki ajánlottuk és adományoztuk.

Ennélfogva ezt veletek ezen sorok utján közölvén, egyúttal erősen meghagyjuk és parancsoljuk, miképpen ezen kegyes ajánlatunkat megértvén, említett apponyi gróf Apponyi Györgyöt úgy most, mint jövőben a ti igaz törvényes és kétségtelen főispántokul bírjátok, tartsátok és elismerjétek és erre nézve tőle a szokott esküt elfogadván, őt a megillető tiszteletben részesítsétek, — törvénylátás és ítélethozatalban, továbbá a főispáni tisztet érintő mindenféle pörök, dolgok és ügyekben neki minden módon segítségül legyetek és engedelmeskedjetek, különben sem cselekedvén. Egyebekben hozzátok császárnői, királynői kegyes hajlandóságunkkal maradunk. Kelt Bécsben főherczegi városunkban 1777. május 16 án. Mária Terézia mp. gróf Esterházy Ferencz mp.

A vármegye a kinevezésről értesülvén, sietett üdvözölni uj főispánját s igen hosszú, felette ékesen szóló, latin nyelven fogalmazott levélben üdvözölte a főispánt, aki erre hasonlókép ékes latin nyelven válaszolt junius 27-én. Sajnos, hogy a rendkívüli hosszú (a vármegye üdvözlő levele 14 Írott nagy oldal) és az akkori szokás szerint hatalmas, egymásba fonódó körmönfont körmondatokkal szerkesztett leveleket e helyen még kivonatosan sem közölhetem.

Az ünnepélyes beiktatásra nagy előkészületet tettek, lóra ültették a vitézlő nemeseket, magyar és német gyalog csapatokat szerveztek. Maga a beiktatás a kinevezéstől számított öt hónapra reá október 16-án történt ; — de a seregek — bandérium vagy

amint ők nevezték nemesi testőr csapat már október 8-án megkezdte a Hőgyészre való felvonulást a mai völgységi, központi és dunaföldvári járásokból; egy részük Zombán keresztül a mai napig is használatos szek- szárd—hőgyészi országúton vonult, más részük Tolna—Fadd—Kajdacs—Pakson átössze- szedelőzködve Kölesdnek tartott; amaz a németség, emez a magyarság vonulási útja volt. A lovas nemesi testőrcsapatot bonyhádi Perezel Elek, mint kapitány vezette (Turmae nobilium capitaneus.) A szolgabirák és esküdtek gondoskodtak az összes lovas és gyalog hadak élelmezéséről s a szükséges elő- fogatokról, melynek költségeit a vármegye házi pénztárából fedezték.

A hadak élelmezését az átvonulási falukban szedték össze; igen érdekes a feljegyzett előfogatok és porcziók száma. Tolna és Fadd adott Paksig 4—4 előfogatot, Gerjen adott Kölesdig 28 és Paks adott szintén Kölesdig 22 előfogatot, másfelől Zomba, Hőgyészig 156 előfogattal állott ki.

Zomba község oda-vissza 185 font húst, 185 adag kenyeret, 93 iteze bort, 100 adag szénát, 100 mérő zabot szolgáltatott.

Fadd község 377 font húst, 303 kenyeret, 202 iteze bort, 493 csomó szénát, 343 mérő zabot szolgáltatott.

Kajdacs Község 95 font húst, 95 kenyeret, 95 iteze bort, 147 csomó szénát és 95 mérő zabot adott.

Négy napig tartott a seregek felvonu lása és négy napon át tartózkodtak Hőgyé- szen. Ez utóbbi napokban Rózsa Sámuel hőgyészi mészáros látta el őket hússal, kinek számlája a következő:

A nemesi lovasoknak négy napon át 214 font. Magyar gyalogosoknak á 99 frt. 396 „

Német gyalogosoknak két napra 152 „

Tolnai muzsikásoknak 48 „

A vármegyei komiszáriusnak 13 „

Összesen: 823 font hús,

hát még mennyi kenyeret, bort, szénát és zabot fogyasztottak el, ami nincs megörökítve ! A tolnai német muzsikásokon kívül a magyarok is vittek magukkal czigányokat s igy nagy vigassággal lehettek a vitézlő urak mind magyarok, mind pedig németek.

Az ünnepélyes beiktatás, ezen előkészületekből következtetve, ' bizonyosan igen fényes volt, de sajnos erről levéltárunkban semmi adat sincs.

Apponyi György gróf a főispáni tisztet saját személyében három évig viselte: 1780-ban már kéri a nádort, hogy tekintettel hajlott korára, azon esetekben, midőn a vár- megye gyűlésein személyes megjelenése lenne szükséges, fiát Antal grófot küldhesse helyettesül. Gróf Eszterházy Ferencz nádor ezen óhajtásba beleegyezett azon feltétellel, hogy a helyettesítés esetről-esetre bejelentendő s a főispán az erre nyerendő felsőbb rendelkezésekhez alkalmazkodjék.

A főispán, a nádornak ezen helyettesítési engedélyéről Pozsonyban 1780. január 29-én kelt levelében értesítette a vármegye közönségét. A vármegye azután hosszú levélben üdvözölte a főispáni helyettest, aki akkor már kir. kamarás és a magyar kir. helytartótanács tagja volt. Az üdvözlést azután 1780. ápril. 2-án Pozsonyban kelt levelében köszönte meg a vármegyének.

Gróf Apponyi Antal 1790—1811.

A tiz évvel előbb helyettesül kinevezett Antal gróf 1780 után még két évig, atyjának az élők sorából történt elköltözködéséig volt helyettes. Azután nyolez éven át három más családból való főispán volt; mig nyolez év után úgy az országos ügyekben, mint a helyettes főispáni székben jeles érdemeket szerzett főurat a király 1790-ben vármegyénk valóságos főispánjává nevezte ki.

1791. ápril. hó 12-én tartott vármegyei közgyűlésen jelentette be gróf Zichy Ferencz mint kiküldött beiktató királyi biztos, hogy a beiktatás napját az évi május hó 9-éré tűzte ki.

Erre azután a közgyűlésből kifolyólag üdvözölték a főispánt s egyúttal meghívták a szomszédos vármegyéket, végül a beiktatásra vonatkozó előkészületekről tanácskoztak s a következő főbb pontokban állapodtak meg.

1. Két nemesi lovas testőrcsapatot szerveznek ; az egyenruhába öltöző első csapatot Jeszenszky Sándor alispán, mint az egész seregnek kapitánya fogja vezetni s a Pozsonyból jövő főispánt, valamint a beiktató Zichy grófot Csernéd pusztánál fogadja. A másik csapatot, melyet egyenruha nélkül a nemesek közül állítanak össze, Cseh László főszolffa- bíró vezeti, s a két grófot Hidegkút tájékán várják

2. Egy magyar és egy német gyalog csapat Hőgyészen a várkastélyig fog sorfalat állani, egy felől a magyar, másfelől a német sorakozván.

3. A szekszárdi lakosoka biró és jegyző vezetésével ünnepi ruhába öltözve s a magyar muzsikus czigányokat is magukkal vive, Hőgyészen hódoló üdvözlettel és zeneszóval fogadják a főispánt.

4. Mivel minden áldás és jótétemény Istentől jön, a beiktatás alkalmával hálaadó istentisztelet tartására a pécsi püspököt felkérik.

5. Az alispán, Sztankovánszky György főszolgabíró, Dőry Ferencz, Nunkovich Ferencz táblabirák és Tahy Antal főadószedő özoráig eléje mennek a főispánnak és ott a karok és rendek nevében üdvözlik.

6. Bezerédj Ignácz, Dőry Ádám Hie- mer Ignácz, Klieyl Sándor, Perczeí lgácz és Zsigmoud, Dőry László, Kis Ignácz es János, Balogh Ferencz és Ádám, Rosthy Ferencz és István és Kouarszky Márton urak élén Szulovszky Lajos főszolgabíró Kidegkutnál üdvözli a főispánt.

7. Hőgyészen a Styrum-Lymburg grófok, a pécsi püspök, a szomszédvármegyék küldöttségei és a többi főúri és nemesi rendek üdvözlik a karok és rendek nevében.

8. A beiktatás napján, a beiktató gyűlésen ősi szokás szerint Dőry Nép. János vármegyei főjegyző fogja ékes latin nyelven üdvözölni.

9. A seregek, hajdúk és kocsik költségeire a vármegye pénztárából 3864 frt 50 krt kiutalványoztak.

Képzelhető, hogy ez a beiktatás is minő fénnyel ment végbe, sajnos, hogy magáról a beiktatási aktus lefolyásáról ismét nincs semmi adatom.

Gróf Apponyi Antalnak politikai irányú eiőteljesebb szereplése a napóleoni időkre esik; amidőn a trónhoz való hűséges ragaszkodással és lángoló hazaszeretettel Napoleon mézes Ígéreteitől el nem kábítva, a tornyosuló veszedelmeket felismerve, a vármegyei közgyűlésen a karokat és rendeket felkelésre és segély adásra buzdította.

1809 márczius 15-én Szekszárdon — az akkori szokástól eltérően — ékes magyar beszéddel nyitotta meg a vármegye közgyűlését ; ez a beszéd rövid kivonatban a következő :

„Igen örülök, hogy a tekintetes karok és rendek ilyen nagy számban megjelentek s ezen örvendezésem különösségét abba helyezem, hogy a vármegye érdemes tagjai, magyar hazánk igaz fiai, vitéz eleink méltó maradéki a mostani suiyos körülményekben az ország polgári alkotmányának és a királyi háznak hathatós védelméről tanácskoznak és szükség esetén ^fegyverbe öltöznek. Mindenkinek arczárói látóm a készséget és lelkesedést s ebből kiveszem, hogy mindnyájan látják a veszedelmet. — Török és tatár dúlta országunkat, de azt szerencsésen által éltük, de most olyan veszedelem környékezi hazánkat, hogy ha ősi vitézséggel és értékkel el nem hárítjuk, régi szabadságunk elvész, tehát semmit, ami tőlünk telik, soknak nem tarthatunk. Kétféle a segedelem; az egyik a nemzeti insurrectio, melyre törvény vezet és Isten segedelmével e törvény szerint fel is állítjuk; a másodikra törvény nem kötelez, de kény szerit a veszedelem.“

A buzditó beszédre Cseh László alispán felelt a karok és rendek nevében szintén buzditólag s kifejtette, hogy midőn ebben a tárgyban Székesfejérvárott a vármegyék kiküldöttjei tanácskoztak, ő Tolnavármegye karainak és rendéinek részéről kijelentette, hogy ad defensionem patriae pro viribus