Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-04-07 / 14. szám
2 1906. április 7. anyagot nyersen és itt dolgoznánk föl gépeken: ezen czikkeken nagyon sok pénzt takarítanánk meg, mert alig van gép, mekanikai gép, a mely oly biztos kamatozású volna, mint az efajta. Gomb, gallér, kézelő (kevés kivétellel), bot, esernyő kalap, keztyü, pénztáreza, ékszer, stb. a küldföldről özönlik hozzánk. Mindenfajta gomb. kivéve, ha itthon valamely ruhához nem szövetjük külön, a mi nagyon drágítja, abszolút osztrák ipar, öt százalék fran- czia és német együtt. íme itt van nagyjából bűneink lajstroma. Félünk, hogy az a kis ártatlan tulipán aligha birkózhatik meg ekkora bajjal. Ezért mondtuk és mondjuk, hogy nem elég csak kitűzni, de cselekedni kell. így például a mi hazafias mágnásaink és főuraink ne legyenek olyan túlságos demokraták, mint mi. Úgy sem lehetünk egyenlők, van közöttünk egy-két, sőt háromszázezer hold föld különbség. Nem arány tehát, hogy ők 3 koronás tulipánt hordanak, mi pedig csak — egy korona érőt. Noblesse oblige, ők adták ki a jelszót. Lássuk tehét á nemesség kötelességeit. Tegyenek ágy, mint az angol peerek, vagy a Schammborg Lippék, Hohen- lohék, a cseh, osztrák főurak a kiknek a pénz „non ölet“ vagyis nem bűzlik, ha a gyár kéménye füstöli is meg. Ha két, háromszáz, vagy pláne ezer főur ilyen czélból terhelné meg az ősi hitbizományt, 10—20—100 ezer forintokkal, kivált a mai hazafias, magyar világban, micsoda, anyagilag is pompás befektetés lenne ez! Megirigyelnék a legszámitóbb jankék is. Egyelőre ne szövetkeznének egyébre, mint hogy tetőtől talpig, minden szükségessel ellátnak, vagyis felöltöztetnek egy úri férfit és kényesebb dámát. Már a tulipán mozgalmat is azzal kellett volna kezdeni: kijelölni a ruhaszövetet, a kalapot, a nyakkendőt, a női ruhának valót, az ékszert, a közérdek csecsebecsét, szóval mindent, s kiadni a jelszót: járjunk magyar gyártmányú egyforma ruhában, zaiugroci egyszerű sétapálczával s ide haza készült nap és exőernyővel. Micsoda világra szóló demonstrálása lenne ez magyarságunknak. Kalapot emelnének előttünk még azok is, a kik tnost — mosolyognak. Igy-igy kellene ezt csinálni. Mág násaink, főuraink jó példája nyomán aztán megindulnának a vállalkozástól elriasztott tőkék, a tőkepénzesek százezrei, a szegény emberek filléreiből összeverődő sok sok milliók. Pár év múlva micsoda változás lenne itt. Akkor aztán csakugyan meglehetne alapítani a B. H. Magyarházát, az Országos Iparpártoló Szövetségnek gyönyörűség lenne a munkája. Pezsgő élet, elevenség költöznék a szomorú lehangoltság helyébe, vidám- ság, jólét váltaná fel a szegénységet és nyomort. Igen, igy lennének gyáraink, lenne iparunk, kereskedésünk, egyébként pedig csak — tulipánjaink lesznek a gomblyukakban . . . B. Oly igen égbekiáltó é a mi népünk szegénysége? Hála Isten, tárgyilagosan, elfogulatlanul nézve a dolgot, e kérdésre határozottan „Nem“-mel felelhetünk. Vannak ugyan, mindig is voltak, a kik részint saját hibájukból, részint hibájukon kivül lefogytak, telkesekből lettek kisházasok, zsellérek, napszámosok; de viszont vannak most is, nemcsak voltak, a kik meggyarapodtak: napszámosok, a kik házat, földet szereztek, sőt a kik Isten segedelmével any- nyira is vitték, hogy a vármegyei virilisek sorában, nem is az utolsók között foglalnak helyet, felparczellázott úri birtokokból 50—100—200 holdat vettek. Igaz, hogy a gabona olcsó. De hála Isten, legalább nálunk, oda fejlődtek a gazdasági viszonyok, hogy nem egyedüli czikk a gabona, a miből a földmivelő ember pénzt árulhat. Például, a tehén nemcsak a só árát adja meg, mert nemcsak egy-két gömölye túrót, egy-egy messzely tejfölt adhat el a háziasszony, hanem a tejcsarnokba hordott tej árát a hitelszövetkezetbe hordhatja vasárnaponként. Nem kell a bornyut szopós korában 4—5 forintért eladni, vagy esztendeig, két esztendeig nevelni, mig 20—30 forintot adnak 'érte: ugyanennyit megkap érte mint szopósbornyuért., esztendős, két esztendős korában pedig eladhatja 150—200 forintért. Hát a baromfi, a tojás! Egy tyuk faluhelyen is 1 forint, egy kirántani való csirke 50 krajczár, 2 vagy 3 tojás egy hatos. Hát a sertéstartás, hizlalás számításba véve az időnkénti elhullás koczkázatait is, mennyi hasznot ad! Mindenféle gyümölcs, kerti termény vevőt talál, még az orgonavirág is. A megélhetés miatti panaszra sokkal több oka volna az úgynevezett kabátos osztálynak, a melynek mindenféle, élelmiszert pénzen, kétszeres áron kell vennie, még akkor is, ha p. o. a főzelékfélét kertjében termelhetné, mert a felszökött cselédbér és napszám mellett ugyancsak drágában van minden. Egy kis 12 éves leányka bére havonként 3—4 forint, egy nagyobbé faluhelyen is 7—8—10 forint, ekkor is ki kell engedni az aratási heteket, hogy marokszedőnek mehessen. De még igy is, a legszegényebb zsellérember leánya is ritkán szegődik el, otthon marad, napszámba jár, inkább száraz kenyéren, krumplin telel ki, mint cselédképpen kávé reggelin, rendes ebéden és vacsorán. Bizony, az általánosan hangoztatott népnyomor alig okolja meg a születések ijesztő mértékben való csökkenését. Nem a közgazdasági állapotban, hanem az erkölcsi érzés fogyatkozásában keresendő az ok. Mert ha a szegénység volna az egy — gyermek — rendszer egyedüli oka : miért, hogy éppen a vagyonosabb néprétegekben tapasztalható legnagyobb mértékben ez a nemzetirtó járvány V Ezen becses lapok hasábjain pendítette meg valaki azt az indítványt, hogy egy, államköltségen díjazott, a népnek szivéhez, vallásos erkölcsi érzéséhez és a józan észhez szóló iratka ingyen adassék minden uj házaspár kezébe, a mely könyvecskében ki lenne mutatva a gyermektelenség átka és a gyermekáldásnak még anyagilag is előnyös, hasznos volta a kétszerkettő megczáfolhatat lan érveivel. De nemhogy ott fennt valami t tennének ez ügyben, sőt ellenkezőleg, mi. niszteri jóváhagyást nyer egy tiszteletre méltó testület országos nyugdijszabályzatának azon pontja, mely a kereső apa elhalálozása esetén nemes fajú állatok, melyek órák hosszat képesek sebes trapp-ban menni; fölötte kitartóak, kevés eleséggel »beérik s ami fő, a meleg kiimát s a szomjúságot igen tudják tűrni. Kirándulásaink alkalmával minden egyes szamárral jön egy szajmárhajcsár is többnyire — egy mezítlábas barna bőrű suhancz, a ki tüskén bokron s köveken keresztül kitartóan fut a szamár mellett, hol éktelen kiáltásokkal, hol bottal biztatva gyorsabb menésre a jámbor állatot. Jókedvű kedélyes ficzkók ezek, kik képesek a legnagyobb hőségben reggeltől estig böjt idején még hozzá étien szomjan futni a szamár után, anélkül, hogy rajtuk a fáradtság vagy kimerülés legcsekélyebb nyoma is látható Volna. Teve. Amilyen nélkülözhetetlen a szamár a személyközlekedésben, ép olyan a teve a teherszállításnál. Egyiptomban úgy szólván minden teher szállítás tevén történik Érdekes nézni, amint a földmivelő fellah terményeit szállítja haza a mezőről; a gabonával, szénával, czukornáddal, megrakodott tevének a rakományból csak feje és hosszú nyaka Sirolin Emeli az étvágyat éa a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tiidobstegsegek, nuruiuh, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti ceomagoláelt F. Hsfaana-La Reche A Ce. Basel (SváJejL Iß Roehe“ Kaphat* ervoai rendeletre a gyégyizertárak- ban. — Ára Bvegenkint 4.— korona. I látszik ki, testét és lábait elfödi a lelógó czukornád széna, mely mint valami hosszú zöld uszály söpri utána a földet, úgy hogy messziről az ily módon megrakott tevék óriás páváknak látszanak. Főleg azonban kint a sivatagban nélkülözhetetlen a teve, ott, hol az egymástól több napi járásnyira levő oázisok között máskép, mint tevén egyáltalában nem is lehetne közlekedni. Európai embernek nehéz megszokni a I tevén való járást, melynek folytonos ringása j a tengeri -hajók himbálódzására emlékeztet. Vigyázni kell a megindulásnál is, mert midőn egy ülő tevére felszállunk, az úgy kel fel, hogy először is hátulsó lábaira áll föl; ilyenkor, ha nem vigyázunk könnyen előre bukhatunk. A sivatagban lakó beduin azonban a tevén való járást ép úgy megszokja, mint a tengerész a hajót; napokig utazik rajta, sőt közben alszik is. A hasonlatosság a két jármű között szembetűnő, s azért a tevét á sivatag hajójának szokták nevezni. Béni haseani sírok. A Níluson felfelé hajózva, először egy { kis arab falu Béni Hassan mellett’ kötünk ki. Igen érdekes régi sírokra találunk itt a sziklás hegyoldalba bevágva, melyek a XII-ik dynastia idejéből, tehát k. e. körülbelől a 20—22-ik századból valók, abból az időből, midőn a biblia szerint Ábrahám Egyiptomba költözött. Ezek a sírok nem királyok, hanem legnagyobb részt főnemesek, nomos-kormány- zók számára készültek. Itt látjuk a sírok egyikének szép dóroszlopokkal díszített portikuszát. Ez is egy nomos kormányzónak — egy Ameni nevűnek a sírja, aki I. Usertisen faraó idejében élt. A szikla sir előcsarnokában falba vésett hyeroglifákkal s képekkel illustrálva látjuk ennek a maga idejében valószínűleg hatalmas főur életének egyes episodjait megörökítve. Látjuk háborúit, vadászatait s amint az isteneknek az áldozatot bemutatja. Egyik másik sírban komikus jeleneteket is látunk ábrázolva, pl. amint egy bárka a Níluson fel- dül, vagy pedig amint a majmok a datolya termést megdézsmálják. A sírok belsejében is hatalmas dór oszlopokat látunk, melyek ép úgy, mint a falak tele vannak hyeroglifákkal vésve.
