Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-04-07 / 14. szám
Szekszárd, II. évfolyam. 14. szám. Szombat, 1906. április 7. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS Hl. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Széclienyi-fttcza 110. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hii?£>btések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Belrrmnkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőbég: Széchenyi-utcza 10S5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EnŐpiZHTÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. . néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 5 kor. Magyar világ. Benne vagyunk a magyar világ kellő közepében. Ismétlődnek a múlt század negyvenes és hatvanas éveinek hazafias jelenetei. Darutollas kalap, sarkantyus csizma azonban már sok lenne a modern franczia és német szabáshoz szokott magyarnak, a, régi honi pettyes, az aranyos pruszlik, habos fehér ingváll parasztos a párisi, bécsi divatszalonokat gazdagító kényes Ízlésű delnőinknek. Megszületett tehát a kedves kompromissum, a bájos tulipán, a melyről az a hitünk, hogy ha feltiizzük, tüstént hanyatt vágódik tőle a német. Mindegy, azért csodálatos kis virág ez, mert vélekedjünk bárhogy is erről a tágadhatlanul kedves és poetikus szymbolumról, annyit el kell ismerni róla, hogy fejen találta a szeget. Ez a kis kerekformáju divatos portéka voltaképpen szemüveg a mi eddigi vakságunkhoz. Rajta keresztül meglátjuk — élhetetlenségünket. A tulipán mozgalom, ama bizonyos tyuk, a mely még a legféltettebb titkot is kikaparja. Apró vétkeink, súlyos bűneink, hazaárulás számba menő mulasztásaink mind-mind napfényre kerülnek. A mozgalomért lelkesedő fővárosi és vidéki TARCZA. Vihar után. Vihar rombolása Soha sincs hiába: —- Elszállnak a felhők S cseppjiikből virág kél A vihar nyomába. — Elszállnak a felhők, Előtör a napfény: S az ég könye csillog — Apró kis cseppekben A virágok kelyhéh. S csak e cseppek tudják: — Az a köny, hogy támad, Mi belepi olykor, Mosolygásod nyomán Az én — szempillámat . . . A. DOBAY MARISKA sajtó napról napra mezítelenné vetkőztél tarthatatlan állapotainkat. Tessék egy kis szemelvény. A mi kedves szomszédunktól, Ausztriából összesen 1100 millió kor. érőt hozunk be. Ebből pamut, gyapjú s fél kész áru 300 millió, kész férfi és női ruha 32, selyemáru 32, csipke 7, fehérnemű 28, férfikalap 7, czipő, csizma 16, bútor 11 millió. A többi kultúrál lám, mint a „B. H.“ írja, a behozatal tekintetében alig jön itt valamelyest számításba. Az általános forgalomban eladott angol szövetnek egy százaléka sem jön Angolországból, mert hoztunk bár sok nyers gyapotanyagot onnan, gyapjúszövet összesen 2 millió 278 ezer korona értékben kerül hozzánk! A mi azonban a legégbekiáltóbb: férfi-nyakkendőért 3 millión fölül fizetünk! .Egyszerűen: mért‘ide haza alig bíbelődnek a készítésével. Kiadtunk továbbá szappanért 4^ gyertyáért 3 és fél, gyújtóért 2, fénymázért 2, üvegáruért 10, porczellánért 8, varrógépért 5 millió koronát, pedig mind azt, mi is gyártjuk itthon, de indolenciánk révén természetesen nem fejlődhetett a hazai, mivel a publikum kérte, követelte az ő szokott gyújtóját, szappanét, stb. A papír-, vas-, fém-, gép- és vegyi iparról most nem beszélünk. Hát az nem érdekes, hogy nyers botot s esernyő nyélnek való fát például milliókat érő mennyiségben visznek ki az országból, hogy mint feldolgozott árut még több millió értékben visszahozzák ? Kívánatos volna, hogy az a sok millió bot itthon maradna a — hátunkra. Kalap, az Ausztriára eső“ 7 millió értéken kivüi még 6 millió értékű jön Itáliából, Angliából, Francziaor- ! szágból s érdekes, hogy a magyar kalapos Bécsből hozatja készen a be- szegetlen és béleletlen kalapot, s hogy nevethet a bécsi sógor a mikor pör- gére idomítva, darutollal, árvalány hajjal meglátja valamelyik képes lapban -— a magyar betyár fején . . . Keztyüt O-Buda, Pécs már szép mennyiséget gyárt. 2 millió 307 korona megy ki csak érte, de nyers bőrért is 1 millió. Három millió koronát érő selymet termelünk már évenkint; föl is dolgozzák csekély részét, a többit eladjuk külföldre, versenyezvén árban a franczia, spanyol, japán s indus nyers termékekkel. Ha mi is, mint Angolország, behoznánk a legjobb Egyiptom. Irta: Dr. Tanárky Árpád. VI. A XiUisjn. Egy másik érdekes alakú. pyramis az u. n.- dasburi csonka pyramis is, mely úgy látszik befejezetlen maradt, amennyiben az épület alsóbb része beburkolva nincs. A. pyramisok általában véve a legősibb egyiptomi emlékek* mind abból az időből valók, midőn az Ízlés még nem volt annyira kifejlődve, hogy oly művészies istenszobrokat tudtak volna faragni, mint a minőket Thebae romjainál találni fogunk A művészet fénykorában pedig mar. nem építettek többé pyramisokat, hanem a bebalzsamozott múmiákat sziklasirokba helyezték. A pyramisok mind a regi egyip tömi birodalom fejlődő korából valók, tehát az 1-sőt'ől az 5-ik dinastiáig épültek s igy a legújabbak is több mint 4 ezer évesek. Pyramisok. Folytassuk most utunkat tovább a Níluson fölfelé; üljünk hajóra, mert csak igy tudjuk valósággal élvezni az utazást. Egy ilyen kényelmesen berendezett dahabije fedélzetről reggeltől estig zavartalanul gyönyörködhetünk Vz előttünk elvonuló felejthetetlen látványban. Látjuk a szőke vizű széles folyamot lassú méltósággal hullámzani előttünk, fölötte a legkülömbözőbb vizi madarak ezreit, a partokon pálmaerdőket s a gyapot és ezukörnádat termő földek gazdag vidékét. Jobbról a lybiai, balról az arab hegység kopár csúcsai tűnnek fel, mig felettünk az örökké kék, felhőtlen égről egyforma nyájassággal tekint le a régi egyiptomiak által istenként imádott, „termékenyítő éltet adó nap.“ A dahabijéken kívül közlekednek még a Níluson kisebb-nagyobb gőzösök is tisztán csak turisták számára; ilyen gőzösök, melyeket a Cook és Anglo-Amaricain társulat járatnak —1 a kigondolható legnagyobb kényelemmel vannak berendezve. Kényelmes, tágas cabinok, díszes ebédlő és szalon s fejedelmi ellátás teszik még élvezetesebbé az utazást. A hol valami látni való van, ott kiköt a hajó s a parton vezetők és felnyergelt szamarak várják a kiránduló társaságot. Szamárháton. Egyiptomban ugyanis a szamár a legelterjedtebb közlekedési eszköz; kocsikat Kairót s Alexandriát kivéve seholsem találunk, de olyan utak sincsenek, a melyeken kocsikkal közlekedni lehetne; hátas .lovakat is ritkán lehet látni, de a szamár, ez a türelmes és okos állat mindenütt feltalálható nagyvárosokban, falvakban s a sivatagban egyaránt, amerre csak arabok laknak. Idegen utasok számára díszesen felnyergelt szamarakat tartanak, de ezek nem olyanok ám, mint amilyenek nálunk a juhnyá- jakat vezetik, hanem fénylő szőrű tüzes vérű
