Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1906-03-24 / 12. szám
Szekszárd, II. évfolyam. 12. szám Szombafj 1906. márczius 24 TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS IM. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Szécheiiyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Küzdelem a nemzetköziséggel! A ki figyelemmel kisérte az 0. M. Gr. E.-ben lefolyt közgazdasági előadásokat, melyeket az illusztris egyesület a múlt évi aratósztrájk érdekében rendezett, gyönyörködhetett a vidéki gazdasági egyesületek előadóinak érdekes és nagyon tanulságos előadásaiban, másrészt megnyugodhatott a részben, hogy a mikor széles e hazában mindenki csak politizál, van egy egyesület, mely szivén viseli Magyarországnak közgazdasági dolgait és már idején szervezi és vértezi a gazdatársadalmat a bekövetkezhető katasztrófára. Ezekből a tanulságos előadásokból, a melyekben képviselve vpltak Fejér, Tolna, Somogy és Veszprém vármegyék gazdasági előadói vagy gazdasági egyesületi titkárai, most Rubinek Gyula az 0. M, G. E.-nek ügyvezető titkára, egy hatalmas javaslatot terjesztett az egyesület elé. Ebben a hatalmas koncepczióju javaslatban részletesen megtaláljuk a múlt évi sztrájk kitörésének okait, valamint azokat a tenni valókat, melyeket a jövőben a gazdatársadalomnak végre kell hajtania. Jellemző a mosFelelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Beimunkaliársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. BIiŐplZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre- előre beküldik: 5 kor. tani viszonyokra, hogy miként valamennyi előadó, úgy Rubinek is a sztíájkot végső «eredményben az izgatásra vezeti vissza. A mult évi dunántúli sztrájk az egész vonalon szervezve .volt. A munkások, lettek cselédek, vagy aratók, mindenütt határozott, előre megállapított követelésekkel léptek fel. A dologra nézve nem maradt el az áldatlan politikai helyzetnek demoralizáló hatása. A mint Tolna vármegyének gazdasági egyl titkárától hallottuk, a sztrájkolók imigyen érveltek: Az ország törvényen kivüli állapotban van, tehát a törvények hatálya is fel van függesztve. Miután az aratási szerződés a munkástörvények alapján J köttetett meg, egyszerűen az sem érvényes. Vagy pláne vakmerőbb, a mit Hoyos gróf, a Somogymegyei gazd. egyesület elnöke hallott a sztráj- kolóktól: „mert nincsen törvény, most már azt csinálhatjuk, amit akarunk,“ vagy: „a király sem tartja be esküjét, hát miért tartsuk be mi a é szerződé- [ síinket.“ Nem kell megerőltetnünk magunkat, hogy ebben a logikában ráismerjünk a nemzetköziek logikájára. A lelketlen agitátorok, * a kik már nem elégedtek meg az utczával és a városi műhelyekkel, kimentek a vidékre s ott a józan és becsületes földmunkások között efféle logikával szervezték az arató és cselédsztrájkot. De hát kérdezem, hol van az a mag, mely kikeljen, ha arra alkalmas talajba nem kerül? Hol van az a szép beszéd, melynek a paagyar ember felüljön, ha lelke nem rajzolgatná örökösen maga elé elhagyatott helyzetének vigasztalan képeit? A mult évi dunántúli munkás- mozgalmaknak voltak igenis egyéb okai is, a melyekért felelőssé kell tennünk a gazdákat és a társadalmat. így az aratóknál fontos körülmény volt az, hogy a megelőző évben nem volt se eleség, se kukoricza, se burgonya. A mihez hozzá járult még a sertésvész. Sokan adósságba keveredtek, mert pénzelni másból a paraszt nem tud, hacsak a sertésből. Sokalták az aratók az indirekt adók nagyságát és a robotnapoknak némely uradalomban szokásos túlságos nagy számát. Bizony szinte elképedéssel olvassa az ember a beszterczebányai iparkamarának jelentéséből, hogy van ebben TARCZA. A nemzet ünnepén.* Ránk virradt újra ez a szent nap . . . Hajnaltsugárzó, rózsás fényben ; Emlékét lelkünk híven őrzi, . . . Megünnepeljük örök élten! Nagy márczius szép idusának Eget varázsló bűvös lángja: Öröm helyett — ma szivet őrlő . . . Bús könnyet hajtasz szempillámra !. . . Hatalmas volt a nemzet aznap, Mint óriás szökelíett talpra: Elszántan küzdvén szent jogáért, — Ki is vívta vas, izmos karjq. Világbámulta csodát művelt, Bilincset oldott, zúzott széjjel Mi lehullt akkor. . . most megint e .. . Rabláncz alatt nyög tespedéssel! Az ország fáját, — mely már szépen Gyümölcsöt érlelt, lombot hajtva, — Rút ellen mérges, vad dühében . . . Fejszékkel vágja, hasogatja! S te vasketreczbe zárt oroszlán, Nagy némaságban, — mitsem téve: Nyugton csak nézed, gondolkodván, Mikor, mi lesz a harcznak vége ? * A mult számra elkésve érkezett. Szép márcziusnak idusán, hogy Kezünk megint csak lánczra verve; Keserv, kín ölyve tép, marczangol, . . . Könny árja reszket, ég szemembe J Remegek érted, drága nép, hogy Most dőlsz görnyedve rabigába; Mit őseink kivívtak aznap, Ma vész el gyáván, sírba szállva! Lobbanj föl újra ! fényes oszlop, Állj talpra nemzet, — esküdjél meg: Szabad hazádért holtig küzdve, ■' . . . Föláldozod gyémántod, véred ! Vállvetve harczolsz, lánczot törve, . . . Kálváriától Kánaánig: Hadd emlegessék mindörökre Árpád hőslelkü unokáit, — Föltámadásunk nagy csodáit! SZENDRŐI JÓZSEF. Egyiptom. Irta: Dr. Tanárky Árpád. IV. Halottak városa. De ha megnéztük a mecseteket, el ne mulasszuk megnézni a temetőket, a halottak I városát sem. Ha keleti irányban menve' kisétálunk a városból s elhagyjuk a még mindig épségben fennálló falakat, esikezdődik a temetők birodalma. Valami szokatlan sajátságos látványt nyújt a sűrűn egymás mellé leállított siroszlopok sokasága. A város élénk zaja után a sivatag siri csendje megdöbbentőleg hat ránk; még csak néhány lépésnyire a legélénkebb forgalomtól s már benne vagyunk a legkietlenebb sivatagban. A naptól kiégett kövek között egyetlenegy fa, egyetlenegy fűszál sem látható, a vegetatiónak semmi nyoma ; s mintha a növényzettel együtt az élő lények is eltűntek volna, sehol egy emberi alakot nem látni. Csak néha vonul át az utón egy-egy távol vidékről jövő karaván, melynek tevéi hosszú sorban csendesen lépegetnek egymás után. Ha tovább megyünk a Mókát tan hegység kopár sziklái irányában, nemsokára elérjük a sirok völgyét, egy nagy kiterjedésű temetőt, hol a sziklás talajban a kisebb-na- gyobb sirkövek ezrei, mint halottak a csatatéren úgy hevernek szerteszét. A kietlen', sivár vidék még borzalmasabbá teszi a halottak városát. A mi kiimánk alatt még a legkopárabb területnek is meg van a maga növényzete, holmi giz-gaz, kóró mindenütt megterem ; de itt ahová a Nilus éltető csepp- jei el nem jutnak, megszűnik a vegetatió minden nyoma s kezdődik a sivatag kérlelhetetlen sivársága. E vidéken járva, ha bírjuk a hegymászást, ne mulasszuk el a Mokattan hegy | csúcsára felmenni, mert fáradságunkat bőven kárpótolja az elragadó kilátás, mi innen a
