Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-02 / 35. szám
TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELD HETILAP. ^vdleg-jelenilr mindsn. szombaton. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főm unkatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széclienyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., felévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, lia az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Pályaválasztás. Az iskolák kapui nemsokára mindenütt, megnyílnak s megindul újra a tanulás. A szülők vetekedve igyekez- nek gyermekeiket a középiskolákba és az egyetemre adni, hogy belőlük úgynevezett úri embereket neveljenek. Sokszor nem teszik megfontolás tárgyává, vájjon a fiúnak van-e elegendő hajlandósága és tehetsége az elméleti tanulmányokra, mert hiszen minden szülő tökéletesnek hiszi a magit gyermekét s e mellett a mindennapi példa is azt bizonyítja, hogy igen gyenge kaliberű férfiak körösztttl gázoltak az elméleti tanulmányok tengerén. Másrészt sok szülő nem számol saját anyagi körülményervel--wenT---éjr- igen gyakran, a legtöbb esetben óriási áldozatok árán birja csak gyermekét kitanittatni. Általános a panasz, hogy az elmélettel foglalkozó iskolák túl vannak tömve s hogy a végzett ifjak nem kapnak állást. Ehhez járult most újabban, hogy a nők is elárasztják az egyetemet s helyet követelnek az élet harczábam Ez a tanulási kedv dicséretre méltó dolog s egy ország miivelt- ségének kétségkívül emelői a tanult í egyének; de ha arról van szó, bogy ezek a tanult egyének hivatalt keresnek és nem tudnak kapni, akkor csodálkozni kell azon, hogy miért is erőlködnek annyira az elméleti tanulmányok elvégzésével. De azon aztán épen nem lehet csodálkozni, hogy az ilyen kiszorultakból lesznek a legvéresebb szájú elégedetlenek és fölforgatók Végre is az állam nem tud mindenkit elhelyezni, habár az állam föladata. hogy polgárairól lehetőleg gondoskodjék ; de mindenkiről a legjobb akarat mellett sem gondoskodhatok, még akkor sem, ha az a bizonyos, sokszor átkozott protectió és családi összeköttetések nem is léteznének. Már •pedig’ ppotectio és családi összekött'éfés mindaddig lesz, a mig ember fog élni a földön s épen ezért a szegény sorból fölemelkedett egyének panasza sem fog egészen megszűnni soha, mert a szegény sorból fölemelkedett egyének mindenkor nehezebben jutnak hivatalokhoz, mint a kiváltságosak. Itt aztán haszontalan a tehetségre való hivatkozás, mert eltekintve egyebektől, a tehetség nem a szegények kiváltsága. De mint ismeretes, a hivatalnoki állás nem tartozik a legkényelmesebb állapotok közé. A hivatalnok kenyere bizony-bizony száraz kenyér. Egyrészt igen kevesen jutnak oda, a hol a fize- i tés eléri a 6 —10 ezer koronát, másrészt a hivatalnok élete drágább is, mint pl. az iparosé. A hivatalnoknak ! tulajdonképen „ur“-nak kellene lennie, holott alig lehet, fizetéséből csak „úri ember.“ És még hagyján, hogy az j iskolát végzett emberek törik magukat az állami hivatalok után s alig gon- j dóinak a magánvállalkozásokra, még akkor sem, lia pénzük is vau hozzá. Fájdalmasabb és szomorúbb jelenség ennél az, hogy iparosok, kereskedők elhagyják műhelyeiket, boltjaikat, csakhogy valamely hatvan koronás állást kaphassanak és hogy ők is „úri emberek“ lehessenek. Valóban ez szomorú tünete a mai társadalmi állapotoknak s azt mutatja, hogy az emberek legnagyobb része külső látszatra dolgozik. Ebben csak az lehet a vigasztaló, hogy minden társadalmi alakulás ilyen kinövésekkel és furcsaságokkal jár, de hány és hány család siralmas tönkrejutásáu kell megtanulni azt az igazságot, hogy a látszat nem boldogít, hogy a megelégedésre nem elég az, Virágszedő leánynak. Ne, óh, ne tépd le a virágot! Édes testvéred néked az. Addig virultok mind a ketten, Mig tart a bűbájos tavasz. Nézd: kelghében ragyog a harmat A szép tavaszi reggelen. Ah, éppen igy mosolyg szivedben A titkos, édes szerelem. S mint, hogy ha fut tovább az óra, Harmatja elszáll, szirma hull : Arczodról is lehull a rózsa, Szivedben is lealkonyul. BORSOS ISTVÁN. Kedves olvasó!* Midőn naplójegyzeteimet Írva, azzal a tudattal foglalkozom, hogy ezeknek alapján egy könyvecske lát napvilágot, határozott lámpaláz vesz rajtam erőt. Úgy érzem magamat, mint az a szinész, aki először lép a szinpadra — a közönség elé. * Mutatvány a Jáva szigeten ezimü, irodalmi rovatunkban bővebben ismertetett könyvből. Nékem is első ,,fellépésem“ ez. Sziv- szorulással gondolok arra, hogy pár oldal elolvasása után becsapod e könyvet, hogy aztán papírkosarad legmélyebb fenekén várjon türelemmel, mig a szemetes megkönyörül rajta és unalmában — talán — elolvassa. Ezt előre bocsátva, kérlek, légy elnézéssel, mert biztosíthatlak, hogy a leírás, az ismertetés hű és való. Úgy gondolom, a magyar olvasó közönséget ezzel a leírással egy ismeretlen világba vezetem. Nem hiszem, bogy nagy azoknak a száma szép Magyarországon, a kik a „Neerlandsch Oost-Indische-Leger“-ről hallottak valamit. És még kevesebben lesznek azok, akik híí képet tudnának maguknak alkotni az itteni életről. Arról az életről, amely ha csak hat évig tart is, hatszor hat év viszontagságait zúdítja feléd. Hiszen nemcsak a szokatlan kiima, a betegségek, az ellenséges golyók, a mérgezett nyilak lesnek rád és tompitják duzzadó ifjú erődet, hanem a legkisebb légytől a legnagyobb vérengző vadig, mindbeD egy-egy ellenséget kell látnod. Csoda-e hát, ha aki szerencsésen túléli a hat esztendőt s visszakerül imádott hazájába, — csakis mint rokkant, hasznavehetetlen polgár tengetheti tovább életét ? Ne csodálkozz ezen, mert ez igy van. Megtöri az embert itt, nemcsak a nehéz szolgálat, nem csupán az ezer veszély, hanem az a gondolat is, hogy : óh be távol vagyok szülőhelyemtől, kedveseimtől. Mert ha még oly jól folyik is valakinek sorja, nem igaz az, hogy nem vágyódik vissza az idegenből — az édes hazába. Különösen, amikor ez a haza: az a szép Magyarország, amelyről elmondta a költő: . . Mert a föld, a föld Isten kalapja És hazánk, hazánk bokréta rajta! . . .“ Hiszen itt a távolban érezhető' csak igazán, amit ti napi imádságotokban elzengetek, az, hpgy : >E kívül számodra nincsen hely« . . . Érezze át szived, lelked azt, amit ajkad ezzel mond s boldog leszel, hogy az édes anya ölén, szép Magyarországon zárhatod le szemedet az örök álomra . . . Ezzel útra bocsájtom jegyzeteimet. Vigyetek hirt és üdvözletét — innét a távolból. Soerakarta, 1905 április hóban. K. 0. Bevezetés. Az egyetemen. — Önkéntesi ér. — Zürichben. — Csalódás-csalódásra. — Elhatározás. Harderwijk felé. Minden embernek, aki arra határozza magát, hogy valamely idegen ország érdekeiért harczoljon, messze más földrészen, kitéve a kiima változással járó betegségnek és az ellenséges golyónak — megvan a maga kÍ3 regényes múltja.
