Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-26 / 34. szám
KÖZÉRDEK ( Bármennyire iparkodjék is valaki, takarékoskodjék és gyűjtsön, földet nem veket, mert nincs eladó; leköti azt a sok hitbizo- mány, és más egyházi és világi alapítványi birtok. Mily szép munkakör kínálkozik e téren egy képviselő testületnek, ha községét igy is fejlesztheti; pár év alatt kidolgozza a föld árát a nép szorgalma. Ellenben sajnosán kell tapasztalnunk, hogy mi kiket évszázados traditiónk, dicső történeti múltúnk és szerencsés földrajzi fekvésünk is egy szép népes és termékeny vidék központjává prae- destinált, nem fejlődhetünk. Városunkat a 30 év óta fennálló vasutig sem tudtuk kiterjeszteni a közbeeső kötött birtok miatt, így a fölös munkaerő szétforgácsolódik, tes- ped, az ipar pang és.nem fejleszti ki produktiv erejét. Nencsak tespedés, de visszaesés is van az országban az 50 év előtti állapotokra, főleg a nagy birtokosok által űzött gazdálkodás miatt; mutatja ezt a munkások elégedetlensége és az agrár szoczializmus fellépése. Kapcsolatban a földhiánnyal lassankint létrehozták a fokozottabb igények és tán részben önhibánk a nagyfokú eladósodást. Az a régi közbirtokos osztály, mely hajdanán az igazi államalkotó elem volt, a súlyos terhek alatt összeroskadt, — helyet adván a törekvő polgárságnak. Sok helyütt beállt eme egészséges alakulás, de csak lassan halad a bajokból való kitisztulás, a régi középosztály az őt megillető helyet foglalta el. Szellemi vezetője az országnak mindenütt úgy a vármegyénél, mint más szellemi foglalkozásoknál : ma is úgy küzd mint az előtt, de a tudomány fegyvereivel, — inig a földmivelő igyekszik szorgalmával biztosítani magának e földet. A személyi hitel hiánya hozta létre, hogy minél szegényebb valaki, annál nehezebben s drágábban jut segítséghez. A tőke egyenetlen eloszlódása mintegy visszahozza a régi jobbágyi állapotokat! A nagyobb tőkék iparvállalatokba fektetése, erős lüktető vállalkozási szellem lekötné a fölös munkaerőt, gátat vetne a kivándorlásnak és uj keresetágak által emelné a közvagyonosodást. Kiváló fontos mezőgazdasági ág a szőlő- művelés, mely nálunk szép virágzásra fejlődött. Belterjes munkálkodás, szövetkezetek alakítása nagy lendületet adna és szép munka kört kínál. Végül szomorúan kell konstatálnom, hogy bármily kedvező fekvéssel bir is községünk s közlekedése központtá teszi, intel- ligencziája pedig kiemeli, — mégis eulturalis téren igen visszamaradtunk. Égető szükség, sőt létfeltétel reánk nézve intelligencziánk fejlesztése, az által, hogy mihamarabb igyekezünk megvalósítani régi vágyunkat egy ipar- vagy polgári iskola felállítása által. Több száz iparos és polgártörekvő tehetséges fia emelkedne ekkor ki a középszerűségből. Küzdjünk és munkálkodjunk vállvetve mindnyájunk javára, - hogy minden polgártársunk boldog és megelégedett lehessen. Mert csak boldog emberek védhetik meg a hazát megpróbáltatások napjaiban és biztosíthatják fennállását egy újabb ezer évre. Vezéreljenek minket t. képviselő urak, a fenntebb elmondott eszmék, hogy eme csarnok, melyet ma ünnepélyesen megnyitunk, ne a hiúságnak és nagyravágyásnak lett légyen bálványul emelve, hanem legyen ez a nemes eszmék és munka temploma. Innen induljon ki minden cselekedet, mely népünk javara törekszik. Akkor lesz működésünkön áldás és felsőbbségünk elismerése s népünk hálája kiséri fáradozásainkat. Isten minket úgy segéljen ! Dr Kiss István. Tolna. Alapkő letétel. A tolnai uj községház építésénél, az alapkő ünnepélyes letétele, a községi elöljáróság, épitő bizottság, az építészek és nagy számú közönség jelenlétében f. hó 19-én ment végbe. Úgy tudjuk, hogy az épület az idén tető alá kerül s jövő évi julius hó 1-én tartozik a vállalkozó azt a községnek átadni. 1905. aug. 20. Paks. Tűz Pakson. Paksi tudósítónk írja: Folyó hó 22-én d. u. V2 4 órakor Pakson s a gazdasági cséplőhelyen a németkeéri ut , mentén tűz ütött ki, mely oly7 gyorsasággal J terjedt, hogy daczára a szélcsendes időnek mintegy 60—70 parasztgazda ez évi takarmány és szalmatermése elpusztult. A paksi l derék tűzoltóságnak köszönhető csak, hogy 1 a tűz a város felé levő ka-zlakba nem kaphatott. A tüzet állítólag libapásztor gyerekek okozták, kik a szomszédos kukoricza földről ' hozott kukoriczát nyárson akarták megsütni ; a kazlak árnyékában. A kár mintegy 50000 koronára tehető. Biztositva semmisem volt. Ezúttal is szomorú intő példa áll a paksi gazdaemberek előtt arra, hogy ne sajnálják a csekély biztosítási dij fizetést, mert az j amúgy is nyomorúságos száraz évek ily i csapás esetén az Ínséget fokozzák csak. Dombóvár. — Színészek Dombóváron. Szilágyi Dezső színtársulata tartja előadásait Dombój váron. Az előadások elég jól mennek. A közönség lehetőleg megtölti a nézőteret — Villanyvilágítás. A villauyvilágitási munkálatok serényen folynak. Az épület j majd teljesen készen áll. A vezetékek felrakása is javában halad. Minden kilátás megvan, hogy a sok viszontagságos előzmény után az őszre már villanyos fény esik a község megszokott sötétségére. — Iskula megnyitás. Az állami iskola és az izr. iskola jövő héten megkezdi a nyári szünet után működését. CSARNOK. A szép özvegy. Dávid Miklósné igen korán özvegyen maradt. Szép halvány arcza alig árulta el, hogy túl van a huszonötödik évén. Inkább leánynak játszott, mint asszonynak. Mikor férjét elvesztette, teljesen visszavonult, s bánatának élt, majd titokban a jótékonyságot gyakorolta. Erre a czélra egyik régibb barátnőjének, a hervadozó Ella kisasszonynak szives közreműködését használta föl. Éz a kisasszony volt az egyedüli, a kivel érintkezni szokott, s a két hölgy viszonya természetesen elég bizalmassá vált. Ella kisasszony hajdanában igen válogatott, és a hosszas válogatásban nem talált megfelelő férjet. Most már talán le is mondott a páros élet örömeiről, mert szerinte nincs a földön olyan férfi, a ki kellően meg tudná becsülni egy önfeláldozó feleség szerelmét. Mégis Sárváry Lulut bizonyos tekintetben kiemelte a többi közül, azonban örökösen szidta hibáit, és szőke haja helyett feketét óhajtott volna, erős termetét inkább nyúlánkabbnak, hajlékonyabbnak szerette volna. — És miért ? kérdezte Dávidné. — Hogy miért ? szólt meglepetve a kisasszony. Igazán nem tudom. De mégis talán azért, mert szeretnék olyan tökéletes férfit ismerni, a milyet a képzeletem alkotott hajdanában . . . — Én úgy látom, vélte a szép özvegy, te érdeklődői. — Én ?!... — Igen, te. — Oh nem, oh nem, tiltakozott Ella kisasszony. Igazságérzetem késztet, hogy elismerjem annak az urnák az előnyeit. Köny- nyen azt hihetnéd kedvesem, hogy mindenkit tökéletlennek tartok. Pedig nem . . . A beszélgetés abban maradt, mert a szobaleány nyitott be, és jelentette, hogy három hölgy óhajt tisztelegni a nagyságos asszonynál. Dávidné csodálkozva nézett Ella kisasszonyra, de csakhamar intett a leánynak, hogy a három hölgy jöhet. És a három hölgy jött is. Kivált közülük egy ősz matróna, s előadta, hogy ők jótékonysági egyletet óhajtanak alapítani, s eljöttek megkérni Dávidné őnagyságát, fogadná el az egylet elnökségét, mint a ki legméltóbb erre a tisztre csak azért a tömérdek jótékonyságért is, a mit eddig J titokban gyakorolt. A szép özvegy piruló szemrehányással tekintett Ella kisasszony felé, a ki zavarában karkötőjét forgatta nagy buzgalommal; a három hölgyet pedig azzal az Ígérettel bocsátotta el, hogy megfontolja a dolgot. — Ej Ellám! miért árultál el, szólt Dávidné. Tudod, hogy nem szeretem a nyilvánosságot. Istenem, Istenem, úgy félek attól, hogy kiírnak az újságba, azok közé, a kik mellékezélokért szoktak jótékonyak lenni. — Mondtam nekik, magyarázta bün- bánólag a kisasszony ; mondtam nekik, hogy te nem lész hajlandó, de hasztalan volt minden beszéd. És különösen az a Sárváry . . . az hangoztatta, hogy te elfogadod az elnökséget az egylet érdekében, mert neked sokkal jobb szived van, semhogy . . . — Sárváry engem ? ! — Igen. — Sajátságos. De hát mit tegyek ? Erre a kérdésre Ella kisasszony valószínűleg többet gondolt, mint a mennyit a jelen körülmények között gondolni lehetett, s most már igen sajnálta, hogy Dávidné nevét belevonta a jótékonysági egylet ügyeibe. Egyébként ő maga sem hitte, hogy barátnője az elnökséget elvállalja, s most milyen tanácsot adjon. A legkényelmesebbet: tegyen úgy Dávidné, a mint a legjobbnak gondolja. Mikor elváltak, mintha nem olyan melegen szorították volna meg egymás kezét, s mindkettő igen szórakozottnak látszott. A szép özvegy pedig bezárkózott szobájába, s azon tűnődött, vájjon elvállalja-e az elnökséget, vagy ne. Még azt a gyermekes módsziTt is elővette, hogy egy rózsa leveleit tépte szét, vájjon igen-e vagy ne. A rózsa azt mondta, hogy igen, de ő mégsem mert határozni. Másnap azonban az egyleti küldöttség kapott egy levelet özv. Dávidné- tól, a ki tudatta, hogy rá nézve igen megtisztelő volt a felszólítás, s az elnökséget szívesen elfogadja. Ezen a napon Ella kisasszony nem mutatkozott, de másnap meghozta a helyi újság példányát, a melyben Dávidné érdemeiről a vezérczikk és három apró hir szólt. A szép özvegy pirulva olvasta a dicséreteket, de épen nem ájult el attól, hogy kiírták az újságba. Pedig Ella kisasszony azt hitte, hogy el fog ájulni. Dávidné azzal kezdte működését, hogy az egylet főtitkárát, a csinos Sárváry Lulu urat magához kérette, és megmagyaráztatta az elnöki teendőket. A magyarázatnál jelen volt Ella kisasszony is, a ki szerfölött nyugtalanul érezte magát, s kénytelen volt beismerni, hogy Lulu ur szőke bajusza kiállja a versenyt sok barna bajuszszal. Mikor az egylet fölvirágoztatásáról volt szó, a hervadozó kisasszony bálokat ajánlott, Lulu ur ellenben jobbnak találta a csendes jótékonyságot, a milyet Dávidné már eddig is gyakorolt. A szép özvegy helyeslőleg bólintott, s úgy határozott, hogy személyesen fogja fölkeresni a város szegényeit, és reméli, hogy ilyetén útjaiban a főtitkár ur elkíséri, meg tanácsaival is támogatni fogja, Ella kisasszony abban a véleményben volt, hogy az ilyes látogatások nem illenek Dávidnéhoz, mert a szegények hajlékában sok olyan dolgot kell látni, a mi sérti a finomabb Ízlést. De a szép özvegy ezt a nézetet sem osztotta, a mi Ella kisasszonyra nézve kellemetlen volt. Annyira kellemetlen, hogy kedves barátnőjétől kezdett elmaradozni olyan mértékben, mint a milyen gyakorivá vált Lulu ur megjelenése. Mert Lulu ur igen gyakran kisérte a szép özvegyet szegényeket gyámolitó- útjában. Egy ily körút befejeztével Sárváry Lulu kissé erősebben találta megszorítani a szép özvegy kis kacsóját; de Dávidné gyöngéden elvonta kezét, a szemeit pedig lesütötte. Fölérve szobájába, mélyen elgondolkodott, s most sem tudott határozni, mint mikor az elnökséggel megkínálták. Pedig megint szét szedte egy rózsa leveleit, s a rózsa megint csak azt mondta, hogy igen. — Mit csinálsz kedvesem ? Kérdezte a hirtelen betoppanó Ella kisasszony. — Ah, de régen láttalak, susogta zavarodottan a szép özvegy. — Nem akartalak zavarni, magyarázta
