Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-15 / 28. szám
1905. julius 15. KÖZÉRDEK 7 vagy 40 lépésnyire észreveszünk a sziklás talajban egy nagyobb kivájást. Itt volt a perzsák ellen nyert marathoni csata zsákmányából felállított óriási érczszobra Athena istennőnek, amely remekmű Pheidias szobrász művészetét dicsérte. Magassága körülbelül 8 méter volt és az istennő lándzsájának megaranyozott hegye már Suniumi hegyfoknál bekanyarodó hajósok előtt látható volt és felhívta figyelmüket Atlienre és főleg az Akropolis műremekeire. Ami azonban az Akropolison legcsodálatraméltóbb volt s ami elragadta az ó-világot és lebilincseli és még romjaival is meghatja két ezer év után az utókort, az a Parthenon volt. Templom volt ez, Athena Parthenos, a szűzies Athena istennő tiszteletére emelve. Az ó-kornak legtökéletesebb építészeti emléke ez, mely egykor festészeti és szobrászati ékességeivel a ragyogó Athen összes épületeit túlragyogta és még most is oly látványt nyújt, mely a lelket egészen eltölti. A templom Perikles^ idejében épült pente- likosi márványból. Építőmesterei Iktinos és Kallikrates voltak, mellettük Pheidias szerepelt, aki a plasztikai díszítéseket tervezte és végezte, a legtöbbet saját kezűleg, őket dicsérte és dicséri e remekmű manapság is, mert ma is még bámulatra méltónak találja az egész művelt világ. Építését 427-ben Kr. e. kezdették és már 438-ban át volt adva a közhasználatnak ; tehát alig tiz év leforgása alatt készült el ez a csodamü 62 nagy és 36 kisebb oszloppal, körülbelül 50 életnagyságu szoborral, 160 méter hosszúságú domborműveivel és díszítményei vei és a talapzattal együtt 12 méter magas Athena szoborral együtt. Mennyi és minő munka ily rövid idő alatt! A képzőművészetnek ennyi remekét a mai gőzön és villámon nyargaló korban sem volnának képesek hosszú évtizedek igénybevétele nélkül létrehozni. Gondoljunk csak a modern mű- épitészetre, annak lassúságára és főleg a tartósság hiányára . . . Benne a dór építészeti stylus, a tökély legmagasabb fokára jutott és szoborművei is a legtökéletesebbek, melyek valaha épületet diszitettek. E két oromfalon életnagyságot fölülmúló alakok csoportja volt: a keletin Athena születése, amint Zeus fejéből kiugrik és megjelenik az istenek gyülekezetében ; a keletin az athenaei uralomért való harczban Athena istennő győz Poseidon, a tenger istene fölött. A templom czella-falán a 160 méter hosszúságban körülfutó övét, a panathenaei ünnepek körmeneteiből vett jelenetek domborművű ábrázolásai diszitették. Kívül a gerendaközöket befödő négyszögü, számszerűit 92 lapon, kiemelkedő domborműben egy egy jelenet volt a Kentau- rusok elleni harczból. Képzeljük még hozzá a színezés finom Ízléssel eszközölt gazdagságát, mikor a sötétkék, világoskék, piros és arany színek a legművészibb összhangban voltak alkalmazva; akkor előttünk áll képzeletben egy építészeti műremek, mely maga örök nevet biztositott volna a görög világnak, első sorban Athénnek és főleg a halhatatlan nevű művészeknek. A részint fa-, részint kőállványokon nyugvó tetőzet 3 czm. vastagságú parosi márvány-lapokkal volt födve ; alsó párkányzatát díszes homlokcserepek képezték, melyek közt az esővíz lefolyt; a templom hosszának két végén oroszlán fejek szolgáltak diszül. A két előcsarnok magas vasrácscsal volt az oszlopok közt elválasztva. Az egyikben tartották az istennőnek hozott gazdag ajándékokat. Ebből jutottak egy nehéz, belül nyíló két szárnyú kapun, melynek nyomai a padozaton máig is láthatók, a két részből álló templomhajóba, a valódi templomba. Tizennyolcz dór stylusu oszlop, melyek nyomai máig is láthatók, a templom hajóját három részre osztotta. Itt állott Athénénak 13 méternél magasabb elefántcsont szobra, melyet szintén Pheidiás alkotott. Hosszú volna részletezni mindazt, ami itt volt és ami még mindig megvan. Ezek az utánozhatatlan műremekek, korcs utódok durva kezei közt természetesen pusztulásnak indultak. Nem tudták később ennek művészi becsét felfogni és mérlegelni. A török uralom idejében ázsiai barbár török katonák laktak az Akropolison és igy a pompás Parthenonban is. Miféle kímélete} lehetett volna várni egy durva barbártól egy ilyen szép műalkotással szemben. Hisz’ a durva, műveletlen embernek eleme a rombolás és pusztítás, amint azt sajnosán tapasztalhatjuk lépten-nyomon az épületeken és ültetvényeken egyaránt. Ilyen kezekbe jutott a Parthenon is és vele az Akropolis többi műalkotásai. Ami még megmaradt a törökök durva kezei daczára a Parthenonból, azt — sajnos — részben európai kéz pusztította el. Midőn ugyanis 1687-ben az Akropolist ostromló velenczei hadak lövege a Parthenont fölrob bántotta s két hosszoldalát kiszakította, az öv és a gerendaközök dombormüveinek tetemes része elpusztult. Innen kezdve folyton tartott a rombolás, mig e század elején Elgin lord, a török kormány engedelmével, az oromfalak megmaradt szobrait, valamint a domborművek egy részét leszedette és Londonba vitte, hol utóbb az angol kormány megvásárolta és jelenleg a britisch muzeum páratlan kincsét képezik. Nem mind Pheidiás készítette e szobormüveket, mert egy ember aránylag ily rövid idő alatt ekkora munkára képtelen lett volna, de az kétségtelen, hogy befolyását, eszméit és Ízlését érvényesítette bennük. Az Akropolis északi oldalán terül el az Akropolis másik gyönyörű műemléke, az Erechteion, mely állítólag az ősrégi Erechteus király sirja fölött emelkedett s innét kapta nevét is. Ennek egy része a hires Karyati- dák csarnoka, melyet oszlopok helyett életnagyságnál nagyobb hat bájos nőalak tart. A régi athéniek egyszerűen Korä, vagyis leánynak nevezték ezt, innét a mai neve is fölujitva a régiből. Az alakok nemes, erőteljes szépségüek és könnyű, a testhez simuló ruhával vannak ábrázolva. Ezek közül is elvitt egyet Elgin lord, de azóta a görög kormánynak volt gondja reá, hogy pótolja a hiányt és ez meg is történt, amennyiben terrakotta utánzattal pótolva van az eredeti egészen hűen. A megmaradtakat is a szükséghez képest a német Imhof restaurálta. Az Erechteion, valamint a Karyatidák csarnoka, állandó javítási munkálatok alatt állanak, de sajnos, a Parthenonnal mindez nem történik. A görög kormánynak nem is áll rendelkezésére annyi költség, hogy a javítást szélesebb alapokon foganatosíthatná. A Parthenont restaurálni már óriási méretei miatt is igen költséges vállalkozás volna, e helyett megelégesznek azzal, hogy a gyönyörű fehér márvány-oszlopokat, melyeket az idő vasfoga megrongált és melyeken a bombázás nyomai, az ágyúgolyók által okozott sérülések láthatók, erős vaspántokkal veszik körül, hogy igy e páratlanul álló szép műalkotás romjainak fennmaradását minél továbbra biztosítsák. Az emberiség sok hiábavaló dologra költ; de ha a müveit világ közköltségen restaurálná mindezeket a közkincsnek tekinthető műemlékeket, nemcsak kegyeletes dolgot művelne, hanem az utókor számára olyan kincset mentene meg a végenyészettől, mely minden időben alkalmas lenne az igazi jóizlés és műérzék fejlesztésére, ápolására és fentartására. Az Akropolison levő muzeum magában foglalja az itt talált és még lehetőleg ép állapotban levő szobrokat, domborműveket, sajnos azonban csak töredékeik vannak már jórészt meg. A muzeum tiz teremből áll, mindegyikben más és más nemű gyűjteménye a régiségeknek. Igazgatója Demetrios Philios nevű igen müveit görög, aki az eleusisi ásatásokat is vezeti s akinek főleg az eleusisi ásatások eredményét franczia nyelven tárgyaló kiadványa a régiségekkel foglalkozók előtt igen nagy becscsel bir. Kívüle jobbára németek nem csak az ásatások vezetői, hanem főleg az Akropolis műemlékeinek restaurálá- ; sát tervező és vezető műépítészek majdnem | mind a németek közül kerülnek ki. S ez nem csekély dicsősége és érdeme a német nemzetnek, mert ez a körülmény világosan mutatja azt, hogy minden szép iránt érdek- ! lödnek és lelkesednek. Különben az Akropolison csupa fehér I márvány-töredékeken jár az ember; rom a lábunk alatt, rom előttünk, mögöltünk és minden oldalról; cs; k ha föltekintünk, akkor látunk örökké változ hatatlant és romolhatatlant: a kék eget, az örökké mosolygó görög eget, mely úgyszólván egyedül maradt meg a maga teljes szépségében és pompájában a régi görög világ bájaiból . . . Aki az Akropolison nyerhető hangulatot még teljesebb mértékben akarja élvezni, az napnyugtakor látogasson oda fel. A lenyugvó nap végső sugarai sokféle fényben csillogtatják a parosi es pentelikosi márvány hófehér töredékeit; a leáldozó nap nyomában beálló félhomály pedig úgy illik ehhez a szomorú romhalmazhoz! mert itt az egykori fény és ragyogás után sötétség, talán örök sötétség ütött állandó tanyát. A hatás még teljesebb holdvilág mellett, az esti vagy éjjeli órákban. Soha nagyobb kontraszt nem tárult szemem ele és soha ellentétesebb hatást nem érezhet egy érzékeny lélek, mint mikor az Akropolis csúcsáról letekint. Fent a fenséges műalkotások néma temetője, lent pedig a nyüzsgő város zaja és lármája. Mert temető ez valóban! az igazi kultúrának, az igazi szép izlésuek néma temetője. Ennyi szépséget, ennyi bájt romokban látni oly benyomást tesz az emberre, mintha temetőt látna, telve reményteljes ifjak sirhalmával. Lehangoló is az a hatás, amit érzünk, mikor az Akropolis néma romjai közül lejövünk a való életet visszatükröző piszkos külvárosokba, ahol a korcs utódok prózai életküzdelme foly és ahol se embereken, se intézményeinken nem látunk semmit, ami fölemelné s ami a szépség és nagyság érzetét kelthetné hennünk. Minthogy leolvashatni ar- czukról, hogy nem érdeklik őket nagy elődeik világraszóló hagyatékai; ők egészen más világban járnak, a közönséges élet szürke mindennapiságában; szivüket más érzelmek hevítik, közönséges, alantjáró érzelmek ; agyuk minden gondolata a megélhetés prózai tárgyai körül forog. Nem is fognak szépet és nagyot alkotni soha, mert nagy alkotások nemes érzelmeket, fennkölt gondolatokat tételeznek fel. Szálljunk le most az Akropolisról a városba és csináljunk egy kis körutat Athénben, ahol még sok antik, de modern látnivaló is van. Lejövet balra tartva, az Akropolis tövében ott találjuk a világ legelső es legrégibb színházát, a Dionysios- szinházat.-«te — Folytatjuk. — Egyletek és társulatok. Választmányi ülés. A szekszárdi kaszinó választmánya julius hó 11-én délelőtt HVa órakor választmányi ülést tartott Bajó Pál elnökletével. Az ülésen a választmány elhatározta, hogy a helyi lapokban és a „Vendéglősök Lapjában“ pályázatot hirdet a vendéglősi állásra. A kaszinó a kártya, biliárd, sakk, tekepálya jövedelmét átengedi a vendéglősnek, a ki viszont a fűtés és világítás költségeit tartozik viselni. A pályázat kihirdetésével és annak eldöntésével a választmány Wigand János elnöklete alatt kiküldött és Tóth Károly, Máthis Kálmán és Rácz Józsefből álló bizottságot bízta meg. A jelen voltak elhatározták még, hogy a torony helyiségben levő 3 szobát a Simon- tsits könyvtár részére engedik át ideiglenesen. TANÜGYI HÍREK. Iskolaszéki elnökök és tanitók figyelmébe. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1905. évi julius hó 4-én 56000. szám alatt körrendeletében rámutat arra, hogy a tüdőgümőkór (tüdővész) hazánkban, különösen a szegényebb néprétegekben, óriási módon pusziit. Kötelessége tehát minden embernek, de különösen a tanítóknak e veszedelmes kór ellen küzdeni. Sokat tehetnek e téren az iskolaszéki és gondnoksági
