Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-07 / 1. szám

3 1905. január 7. I^ÖZBRDH^ YÁR MEGY fi. ____ Ke gyelettel a tiszteletet érdemlő múlt iránt, de, ha észrevesszük, nem hunyva szemet esetleg hibái előtt sem, élénk figyelemmel kisérjük a vármegye minden közérdekű ügyét. Toliunkat szeretet vezeti, nem sajná­lunk ezért időt, fáradságot, hogy a hajdan nemzetfentartó vármegye min­den ténykedése tisztán, hamisítatlan valóságban álljon az olvasó előtt. A múlt fényes tradicziói hassák át a vármegyék mai vezetőit, de ne dobják félre a modern haladás eszkö­zét sem, azért mert az —• uj s a vármegyék megifjodva teljesíthetik nemzetfentartó hivatásukat s mint specziális magyar intézmény belépő jogot nyertek a — halhatatlanságba. — Vármegyei közgyűlés. Tolna­vármegye törvényhatósági bizottsága e hó 14-én közgyűlést tart. Ekkor olvassák fel a királyi leiratot, mely a képviselőválasztások határidejét január 26-tól február. 4-ig határozta meg. A közgyűlésnek más functiója nem lesz, minthogy tudomásul veszi a leiratot s utasítja a központi választmányt a választási határnap kitűzésére. A köz­ponti választmányt — mint értesülünk — 15-ére hivják össze, s ha úgy jár el, mint az előző' választások al­kalmával, vagyis, hogy a választások határnapját a királyi leiratban jelzett első választási napra tűzi ki, úgy Tolnavármegyének már e hó 26-án lesznek — uj képviselői. fl tönvényhatóségi bizottság uj választott tagjai. A törvényhatósági bizottság tagjainak választása, illetve kiegészítése a múlt hó 30-án történt meg megyeszerte. Az eredmény I a következő: Sióagárd: Tomcsányi Lajos közalap, kér. felügy. Szekszárd, Mekl Antal földmives Mőzs. Alsónyék: Szabó Károly ref. lelkész, Bénák János földmives Alsónyék. Bátaszék: Náray Emil urad. főtiszt, Szél Gáspár épi- té»z Bátaszék. Bonyhád: Fleischinan Lipót bizt. ügynök. Bölcske: Tomanek József. Czikó : Becht Ödön tb. szolgabiró Bonyhád. Decs: Bus Lajos ref. lelkész. Diósberény: Scheffer Illés földműves. Dombóvár : dr. Honig János bérlő. Dunaföldvár: Györkő Lőrincz kék­festő. Dunaföldvár: Gödé Lajos földmives. Ma- docsa: Kovács János csizmadia, Tamási Mihály földmives. Dunaszentgyörgy: Takács Gyula közs. jegyző, Haypál Benő földmives öcscse: Nemeskéri Kiss Miklós, Kossuth diplomatája; Beírtál György a későbbi mi­niszter ; Garay János, a költő; Beszédes József a híres földmérő, ki gróf Széchenyi helyeslésével Grácztól csatornát akart huzni egész Kolozsvárig; Sztankovánszky Imre, Tolnavármegyének 1848. és 1867—1868. években „nyakas magyar“ főispánja; végül Csapó Vilmos őrnagy az ozorai diadal egyik főtényezője — és mások, — országos nevet szereztek maguknak és tiszteletet vármegyé­jüknek. „Hol volt akkor még Kossuth és Deák, de sőt még Széchenyi is, mikor Tolnában ki volt tűzve az ujjáalakitás, a felszabaditás és javítás zászlója és hatalmasan megkezdve ama működés, melynek koronája lön az 1848!“ — kiált fel Perczel Mór emlékjegy- »eteiben. Valóban Tolnavármegye kivált a gaz­dasági téren már az 1820-as években meg­törte az ösvényt s az ország nem egy kor­szerű újításban nyomában lépkedett csupán. Még Széchenyi szabályozási munkálatai előtt megkezdte a Kapos és Sárrét szabá­lyozását, csatornázását és kiszárítását. Az országos selyemtenyésztés ügyét, — amelyet József császár az állami monopóliumokat megszüntető s a szabad versenyt behozó Dsztgyörgy. Gyönk : Br. Jeszenszky György Győré: Blum János földmives Izmény, Szabó ] János lelkész Izmény. Gyula j.: Istovics Jó­zsef földmives Gyula j., Molnár Sz. János föld­mives Gyula j., Horváth Pál földmi vés Gyula. ! Hőgyész: Stokinger Vincze kéményseprő j Hőgyész. Kéty: Köhler Henrik közs. biró j Kéty. Kölesd: Osváth István földmives Kö- | lesd. Kistormás: Vigand János főgimn. ig. ■ Szekszárd, Rohr Dániel földmives Kistormás. Majoa: Dicendy Pál közs. jegyző Majos. ; Miszla: Ruppert Henrik közs. jegyző Miszla. ■ Mucsi: Farkas György közs. jtgyzö Mucsi. Nak: Dr. Fiath Elemér tb. aljegyző Szék- j szárd. Nagyszokoly: M. Fejes Lajos földmi­ves Nagyszokoly. Nagydorogh: Tantó János ref. lelkész Kajdacs, Kenesei Vilmos közs. jegyző Bikács, Bakav Dezső urad. gazdat. I Nagydorog. őcsény: Paprika János földmi­ves őcsény, P. Deák József földmives őcsény. | Paks: Bekker Jakab földm. Paks, Szeip Gyula kádár Paks, Homol Ferencz földmives Paks. Pinczehely : Niedermayer Gyula föld- l míves Pinczehely. Simontornya: Kemptner Ernő urad. felügyelő Simontornya. Szakcs: Rabb György földm. Szakcs, Magyar Már- j ton földm. Szakcs. Szánthó: Bognár György földmives Értény. Szegzárd: Kis Károly kir. járásbiró Szegzárd. Sárszentlőrincz : Szalai j János földmives Sárszentlőrincz. Tamási: ifj. I Gyenis István földmives Tamási, Kaszás J. I földmives. Tengőd : Balázsi János földmives [ Tengőd, Bekő Elek közs. jegyző Tengőd. Tevel: Antifinger János földmives Zomba. Tolna : Budai János kováos Tolna, Dr. Szily Géza ügyvéd Tolna, Simontsits Elemér vm. főjegyző Szekszárd, Horváth Ferencz tanító Tolna, Bodnár István számvizsgáló Szek­szárd. Tótkeszi: Orbán Ignácz földm. Ma- äyarkeszi, Takács Ferencz földmives Ma- gyarkeszi. Bonyhád: Dr. Schwetz Antal ügyvéd Bonyhád. Gyönk: Várkonyi Imre közs. jegyző Gyönk. Nagyszokoly : M. Fejes Lajos földm. Nagyszokoly. Szekszárd : Nagy János Prantner földmives Szekszárd, Főglein Márton földmives Szekszárd. VAK \SI ÉLET. Modern államban minden város a műveltség, a fokozatos haladás hó­ditó hadseregének egy-egy kiállított őrszeme. Itt is a fővárosé a — föve- zérlet. Akarata: parancs. Az ujabbkori harczi tudomány azonban már nagy súlyt fektet sz egyéni kiképzésre, a katona bizonyos önállóságára. A vi­déki városoknak is önállóságra kell törekedniök, mert fejlődésük egy egész vidék miként való fejlődésének adhatja meg karakterét. így Szeged magyar­sága az egész délvidékre levilágol ... Sseaszárd is kinőtte a gyerek ruhát, most kezd ifjúvá izmosodni épen etért különös figyelemmel fogjuk rendeletével országszerte teljesen tönkretett — sohasem engedte teljesen elaludni. Saját költségén selyemtenyésztési felügyelőt tar­tott s epreskertek ültetésével, majd a „se­lyemtenyésztési és szeder-egylet“ megalkotá­sával a termelést a harminczas években uj életre kelté. Létenyésztése elsőrangú az or­szágban, ügyeit Csapó Dániel vezetésével 1809-től bizottság intézi. A Viczay, Dőry, Esterházy ménesek európaszerte híresek. „A Csapók, Bezerédjek, Gindlyek, Bésá- nok, Sinák, Esterháziak, Festeticsek kis palotákat épitettek a finom merinó-gyapjat adó nyájak számára, Esterházy herczeg fogadást tett és nyert is Angliában, hogy több juhásza és juhászlegénye van, mint volna juha egy angol gazdag földbirtokosnak“ — írja Perczel Mór. — Valóban Csapó Dániel bátran adhatott egy kosért 200 ara­nyat, mert ő is elég szépen pénzelt tenyész­állataiból, Bezerédj István két Lignovszky- kosért 100 pozsonyi mérő zabot, két másikért | pedig ugyanannyi rozsot ajánlott fel cserébe Csapónak. — A dohánytermelésnek mestere volt Perczel Sándor, Miklós és Móricz édes- atyja. Csapó Dánielnek is ő adott utasítást a tenyésztésre, de Csapó már egyenesen Amerikából hozatott dohányanyagot. Perczel közvetítésével Szitányi Ullmann Móric a minden ügyit kisírni. Föllsnditéaének kérdése égető kérdés, s nemcsak a külső eziezomát, az utczák, tersk ren­dezését, tisztántartását tartjuk szük­ségeinek, hanem fejlődési eszközeinek is mietöbbi szaporodását óhajtjuk. Az uj jövedelmi források megnyitásá­nak elérkezett az ideje! A vasút első­rendűvé tétele, katonaság megtelepítése, a szegényügy rendezése, az ivóvíz kér­dése, valamely gyáriipar létesítése, a piacz rendezése stb. stb. mind oly dolgok, a melyekkel nemcsak érde­mes, hanem kell is foglalkozni. Nem gondoljuk magunkról, hogy mindezeket a kérdéseket mi fogjuk megoldani, de szerény erőnkhöz mérten iparkodni fogunk az érdeklődést fölkelteni, s ha ez sikerül, czélunkat elértük. Vidéki városok. Nagy hiány volt Magyarország fejlő­désében, hogy nem volt olyan fővárosa, a melyik a nagy szellemi és gazdasági erőket összegyűjtse. Meglátszott ez különösen akkor, mikor a török kiverése után a kényelmesebb, lustább élet után vágyó nemesség nem találta meg azt, a mit a kényesebb Ízlés keres. Azt lehet mondani, nem tudta elkölteni jö­vedelmét, Bécsbe ment tehát, hogy fényeseb­ben élhessen. Nálunk a városok fejlődése és fejlesztése sohasem öltött nagyobb arányokat. Ennek oka benne gyökeredzik a magyar természet­ben, a mely inkább a csendes, független, falusi, pusztai életet kedveli. A földbirtokosok sohasem törekedtek arra, hogy télen városokba vonuljanak, hogy ott építkezzenek-, hogy társaságot alakítsanak, szóval, hogy a városi életet fejleszszók. Kétségkívül a magyar ter­mészetben van az oka annak, hogy a városi élet pangott, s hogy nálunk oly kevés a tulajdonképeni város. Nem mintha egyáltalán nem lett volna városi élet, de a mi volt, az oly csekély, hogy a külfölddel szemben alig jöhet tekintetbe. A modern értelemben csak a legújabb időben tapasztalható a városok föllendülése, s remélni lehet, hogy a városi élet meg is fog erősödni, bár az nem valószínű, hogy a külföldi városokéhoz hasonló nagyságú váro­saink legyenek. Ez nem is szükséges, talán nem is lehetséges mezőgazdasági viszonyaink miatt. Vagy pedig az ország elveszti mező- gazdasági jellegét, s iparos állammá válunk, a mi egyedül tehetné valószínűvé, hogy ipari góczpontok keletkezzenek. Mindazonáltal szükséges, hogy meglevő városaink, kiváltképen pedig a megyei szék­helyek megerősödjenek, s oly vezetői legye­nek a megyének, mint a milyen a főváros az országnak. Szükséges, hogy ezek szellemi és gazdasági középpontokká váljanak, de ne olyaténképen, hogy máj mólói legyenek a budapesti hazug látszatnak, ne csak az aszfalt meg villanyvilágítás legyenek neve­zetességei, hanem a hazafias érzület, s a dohány beváltásra már előleges szerződést is kötött az egyes községekkel, felszabadítván a termelőket a császári beváltóhivatalok ön­kényétől, „a dohánytermelést megkétszerezte, a környéknek jómódot, magának milliókat szerzett.“ A humanizmus eszméit szolgálva innen indul ki 1827-ben a börtönrendszer javításának eszméje. Tolnavármegye a rabok­nak dologházat, majd a vármegyék között mint legelső, az elmebetegeknek közadako­zás utján kórházat építtet. A harminczas évek elején már székében óvodák vannak a vármegyében, sőt a „Kisdedóvó társaság“ Tolnán felállítja az első óvóképzőt Magyar- országon. Vezetője az a Warga István volt, kinek nevéhez a mende monda később az elásott korona felfedezését fűzte. Az elemi oktatásra és népnevelésre minden járásban bizottság ügyel. Á Perczelek, Dőryek, Gind­lyek, Mayyari-Kossák, Csapók, Beze­rédjek, Rudnyánszkyak, Jeszenszkyek nem átallották évente sorba bejárni az iskolákat, buzdították, jutalmazták a tanulókat. Követi utasításában Tolna a tanítók függetlenségét és jómódját sürgeti s Bezerédj tesz az or­szággyűlésen először indítványt tanitókápes- dék felállítása iránt. Ily minden téren tapasztalható haladás mellett politikai téren sem maradhatott el

Next

/
Oldalképek
Tartalom