Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-08 / 14. szám
Szekszárd, I. évfolyam 14. ssé Szombat, 1905. április 8. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. IvEeg-jeleaailr r3űLÍi^.d.en szombaton. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik: 3 kor. Előfizetési felhívás. Lapunk egy negyedévi fennállása alatt, ha egyebet nem is, de legalább megmutattuk az — irányt, a melyen haladni kivánunk. Olvasó közönségünknek a mai nehéz körülmények között igazán nem várt szives támogatása teljes reménynyel tölt el jövőnk iránt. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy helyes utón járunk. Nagy ígéreteket a mint kezdetben nem tettünk, úgy most sem teszünk. A közönség érdekeiért vagyunk és leszünk. Nem tekintgetünk jobbra, balra s különösen hátra, hogy ki áll a hátunk megett, megyünk a kitűzött j utón nyilegyenességgel s arra irányul minden igyekezetünk, hogy komoly, tartalmas, élénken szerkesztett, mindenkor : irodalmi színvonalon álló lapot adjunk a t. olvasók kezébe. Azzal a hittel, sőt most már biztos tudattal, hogy Tolnavármegye közönsége jó szándékainkat már is megértette, s a jövőben még jobban meg fogja érteni, mély tisztelettel kérjük szives támogatásukat. Lapunk előfizetési ára i egész évre . . 10 kor. — fill, fél évre ... 5 „ — „ negyed évre . 2 „ 50 „ Néptanítóknak, ha az előfizetési pénzt egész évre előre beküldik, 5 koronáért küldjük a lapot. A hirdetést mérsékelt árakon, olcsó díjszabással közöljük Hátralékos előfizetőinket kérjük az előfizetési pénzek szives beküldésére. Hazafias üdvözlettel: a, „HÖZÉEEEK“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A papok és hivatalnokok. Azt irja a „Közérdek“ legutóbbi j számában, hogy Szakoson valami munkás szocialista, tanokat hirdetett, s a í folytatását is megígérte, de mivel a í papi és hivatalnoki osztály ellen izgatott, a folytatást majd a csendőrség hallgatja meg. Lapunk egyik számában már rámutattunk arra a ferde helyzetre, a mely abból ered, hogy a nép vezetésével a hivatott és természetes vezetők nem sokat törődnek,, s hogy a nép könnyen seregük a földosztók zászlója alá. A szakcsi eset is bizonyítja állításunk igaz voltát. A sociális apostol okoskodásának folytatását majd a csendőrség hallgatja meg a helyett, hogy maga a nép verné ki az apostolt, mikor a társadalmi rendet felforgató maszlagjait hintegeti. De a nép nem veri ki az apostolt, a nép hallgat, sőt talán mulat is azon, hogy az apostol izgat a papok és hivatalnokok ellen. Nem szándékunk azt bizonyítani, hogy a papok és a hivatalnokok hazafiságához szó sem fér, hogy a papok és hivatalnokok a közjó érdekében egy perez alatt többet tesznek, mint az apostolok egész életükön keresztül; de fájdalommal és megdöbbenéssel konstatáljuk, hogy a józan magyar népnek eme rendfölfor- gató, erkölcstelen állításokra nincs más válasza, mint a hallgatás. Elismerjük, hogy sok a baj és a nyomorúság, hogy a népnek sokat kell szenvednie, hogy a viszonyok javításra várnak. Elismerjük, hogy a TÁRCZÜ. A vers. Ha igy a vers alatt Olvassátok nevem, Barátaim, szánjatok, Sóhajtsatok velem ! A vers szülője: kín, Bú, belső szenvedés, Minden dal szivemen Egy-egy — érrepedés. Vékony, hajszálnyi csak, Mit meg se lát a szem, De melytől lassacskán : Mégis — elvérezem . . . BODNÁR ISTVÁN. Pífos Rózsa. (A Ráday-korból.) mánybiztos mellé kirendelt egyik ügyész, és Klemm Jusztin, a már akkor nagyhírű nyomozó csendbiztos a szegedi pusztákon űzték a Tóth Mór soló agarával a nyulat. Klemm Jusztin csak nem régiben épült fel sebeiből, a melyeket akkor kapott, a midőn a makói senator,, a nagymáju Veér Györgyöt, a többszörös rabló- gyilkost, aki mindaddig Makó legtiszteltebb polgára volt, elfogta. A két vadásznak épen egy napra esett a pihenője és Szeged végén kerültek össze, hogy a délutánt agyoncsapják. A soló agár már három nyulat csípett nyakon, melyeket az utjokba esett parasztoknak ajándékoztak, midőn egy magánosán álló liáz a „most már pihenj !“ néven ismert csárdához értek. — Betérnénk tán ? •— szólt szemhu- nyoritva Klemm. — Tudja, hogy nem iszom bort. — Van itt aludt tej is. Meg tán olyan kinálja, a kitől a bort is megissza. — Alig hiszem. No de menjünk. Egy I óra nem a világ. Tóth Mór atletai termetű, vállas, erős ember volt, a sport minden nemében jártas, | bátor, aki nem egy veszélyes kalandon esett | keresztül. Szép, szabályos arcza volt, mind- | két oldalon halványpirossággal. Ráday, a I midőn kedélyeskedett, „az én szép ügyészem- í nek hívta.“ Beléptek a csárdába. Két szoba volt benne. Az egyik kicsiny, melyet a csárdás maga használt, a másik nagyobb, a melyben söntés, faasztal és lóczák, meg üres üvegek voltak. A két vadász lovait az udvaron ácsorgó kis legényre bizta. Amint a konyhába léptek, a kis szobából egy leány lépett ki, úgy 18—20 éves. De gyönyörű leány ám. Hiába nem volt vendég, hiába volt hétköznap, ugyancsak kaczkiásan volt felöltözve. Barna szépség volt, a milyenért nagy földet lehetett volna bejárni. — Adj Isten hugám — szólt az ügyész. — Fogadj Isten — felelt a leány, kellemesen csengő hangon s féloldalt gyanakodva nézett Klemm Jusztinra. Mert bizony azon most is meglátszott, hogy csendbiztos, vagy talán ismerte a leány ? — Tessék erre uraim — szólt a leány s kinyitotta az ivó ajtaját. — Jobb lesz erre bugám — mondta tréfásan az ügyész Jobb szoba ez, látom be is van sötétítve. — Oda nem mehet ám be mindenki. — Ej szép piros rózsám, én sem vagyok mindenki. — Látom — szólt a leány, látszott rajta, hogy kedvtelve pihentette pajkos szemeit a szép ügyészen. Honnan tudja az ur a nevemet ? — A nevedet? Hisz nem is tudom. — Én mondtam meg — szólt Klemm — hogy itt lakik a „piros rózsa.“ Az ügyész meglepődött. Mintha hallotta volna, de mintha nem is hallotta, hanem olvasta volna; hej pedig az már nem jó, ha
