Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-01 / 13. szám
Szekszárdi, I. évfolyam 13. szám Szombat, 1905. április I TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. ILv'Eeg'jelenilf: rrxian.d.exi szombaton. Kiadóhivatal: Széchcnyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: H A U G H BÉLA. Szerkesztőség: Széchcnyi-utcza 10S5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUŐpiZBTÉS : egész évre 10 kor., felévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. lia az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Előfizetési felhívás. Lapunk egy negyedévi fennállása alatt, ha egyebet nem is, de legalább megmutattuk az — irányt, a melyen haladni kívánunk. Olvasó közönségünknek a mai nehéz körülmények között igazán nem várt szives támogatása teljes reménynyel tölt el jövőnk iránt. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy helyes utón járunk. Nagy Ígéreteket a mint kezdetben nem tettünk, úgy most sem teszünk. A közönség érdekeiért vagyunk és leszünk. Nem tekinthetünk jobbra, balra s különösen bátra, hogy ki áll a hátunk megett, megyünk a kitűzött utón nyilegyenességgel s arra irányul minden igyekezetünk, hogy komoly, tartalmas, élénken szerkesztett, minden- j kor: irodalmi színvonalon álló lapot adjunk a t. olvasók kezébe. Azzal a bittel, só't most már biztos tudattal, hogy Tolnavármegye közönsége jó szándékainkat már is megértette, s a jövó'ben még jobban meg fogja érteni, mély tisztelettel kérjük szives támogatásukat. Lapunk előfizetési ára : egész évre . . 10 kor. — fill, fél évre ... 5 „ — „ negyed évre . 2 „ 50 „ Néptanítóknak, ha az előfizetési pénzt egész évre előre beküldik, 5 koronáért küldjük a lapot. A hirdetést mérsékelt árakon, olcsó díjszabással közöljük Hátralékos előfizetőinket kérjük az előfizetési pénzek szives beküldésére. Hazafias üdvözlettel: a „t-iözéhdeh:“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Közügyek. A modern átalakulás egyik szomorú tünete a legmértéktelenebb önzés, mely nemcsak egyeseket, hanem egész társadalmi osztályokat jellemez. Szinte csodálkozni kell, ha akad egy olyan ember, a ki kész saját anyagi károsodásával embertársán segiteni, a ki nem töró'dve bizonyos fölfogásokkal megy a maga utján, a melyet becsületesen érző szive jelölt ki. De bányán vagyunk, a kik becsületes meggyőződésünket alárendeljük önző czéljainknak, a kik kényelem szempontjából hallgatunk akkor is, a mikor szükség volna a bátor, igaz szóra. Vájjon mit látunk az életben? Egyik vagyon után futkos, a másik a csillogó látszat kedvéért áldozza fel nemesebb énjét, a harmadiknak kitüntetés kell, a negyediknek, ötödiknek és a többieknek ismét más kell. De mindenkinek kell valami, majdnem mindenki vár valamit s igy majdnem mindenki erkölcsi vagy anyagi függésbe kerül. Ez a társadalom nem egészséges, mert nincs elégedettség, nincs szeretet, csak önzés és ismét önzés mindenütt. Ha a kalmár önző, nincs ellene senkinek kifogása, foglalkozásával jár az ész szeretete, de ha a közélet embere nem tudja érvényesíteni nemesebb érzelmeit, az már baj. A közéletben való szereplés önfeláldozással jár s ha az önfeláldozás gondolata elhomályosul, tisztességes közfelfogás megromlását jelenti. De még rosszabb, TAECZA. Koldus. »Dicsértessék az Úr! Könyörgöm alásan, Rokkant ember vagyok, törve kezem-lábam. Meggyengült szememmel szivszorulva látom, Hogy éhezik otthon hat tagú családom. Oh én szegény féreg, Alamizsnát kérek!« Szavaiban annyi a kín és a bánat, Hogy az elmenőkben könyöriilel támad. Rimánkodó hangja nincsen is híjába, Egyik is, másik is dob a kalapjába- Ez is, az is ad-ad; A ki mennyit adhat. »Isten fizesse meg. Oh köszönöm szépen . . . A nyomorult csak egy krajczárt adott épen. Ej, ha tudtam volna, hogy ily szűkén méri, Tanúm a szent Péter: nem könyörgök néki, Sőt ha jókor látom, Szeme közé vágom.« *Nem vagyok én apró fillérekhez szokva, Uraktól koldultam mindöröktől fogva. Úri koldus vagyok. lm itt jön egy épen. Rendes forintomat tartja már kezében. A mindenek atyja Százszor visszaadja !< o, csakhogy sötét van ! Most már nem lát senki, Görbének, sántának, vaknak sem kell lenni. Félre a mankókkal, elő szép ruhámat! Czifra szeretőm, most megyek te utánad ; S elmulatjuk ketten, A mit összeszedtem.« IIORTl BÉLA. Szőkét kelesek. A harminczadik évemet már betöltöttem néhány esztendő előtt, s kezdtem érezni az egyedüllét terhességét. A házas életet azonban sohasem tartottam a legnagyobb földi jónak, s hogy ez igy van, tanúsítja éveimnek száma. Részint hallomásból, részint tapasztalásból tudom, hogy az asszony sok kellemetlenségnek okozója, s én nem szeretem a kellemetlen dolgokat. Arra nem voltam ráutalva, hogy pénzért vagy más érdekért nősüljek s a szerelem nem bántott. Azok a hölgyek, a kikkel összekerültem, megengedem, hogy szépek is, jók is, okosak is, hamisak is voltak : azt is tudom, hogy szívesen összekötötték volna sorsukat az enyimmel, de bizony én mindegyikben találtam valami hibát. Valószínű - leg nincs igazam, mikor igy beszélek, de hát nem tehetek róla. Több ízben el is határoztam, hogy sohasem nősülök meg, de végre is gyenge az ember. Aztán közbe jött egy bál. Ezen a bálon fölfedeztem, miért nem vagyok én szerelmes. Ezen a bizonyos bálon ugyanis feltűnt, hogy a jelenlevő hölgyek mind barnák ; ha nem is fekete, de sötét gesztenye szinti a hajuk. A sötét színeket pedig sohasem szerettem. Egy gondolat villant meg agyamban, s tisztában voltam vele, hogy rögtön szerelmes leszek, ha szőkét találok. Ezt el is mondtam az egyik kisasszonynak, a ki valamennyi között a legbarnább volt, de a kivel valamennyi között leginkább szerettem tánczolni és csintalankodni, mert ez a kisasszony őszintén szólva, egy kicsit tetszett nekem. Mikor a kis Margitnak, igy hívták azt a bizonyos kisasszonyt, elmondtam, hogy szőkét keresek, a kis Margit elszomorodott. Határozottan láttam az arczán, hogy elszomorodott; de azért azt mondta, hogy szívesen szőkére festené a haját, ha a sors úgy hozná, hogy egy hóbortos férfiba lenne szerelmes. Vegyes érzelmekkel fogadtam a nyilatkozatot, de az mégis nagyon boszantott, hogy engem hóbortosnak nézett; s nyomban megmagyaráztam neki, hogy én nemcsak szőke hajat, hanem szőke hölgyet keresek. Szőke hölgyet, a kinek legelső sorban a haja olyan mint a selyem, mint az aranyos selyem; a kinek a szemé kék, mint az ég ; a kinek az arcza hamvas, mint a sárga baraczk, a kinek a termete karcsú, mint a czédrus; a
