Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)

reménségünket vetjük vala, némi némüképpen ezen tűznek élesztői voltanak. Ugyanis a' volt Commendirozónk Preiss, eleinte semmi ellentálló rendeléseket nem tétete, sőt azután is mikor már a' tüz egész erejében égett, tsak ollyakot tétete, a mellyekkel ezen vad nemzetség ujjabb vakmerőségre és bátorságra alkalmatosságot vehetett. Ugyanis, a mint minden környül állásokból kinyomozhatni, az ő helybe hagyásával, egy a' lovas székelyeknél Oberst Lieutenant Schultz nevü tiszt azon gyilkos tolvajok elöljárójával a' prédából együtt itt ivott, keresztyét meg tsokolta, armistitiumot tsinált vele (ezeket pedig minden ott körül lévő és járt ember igaznak lenni teli torokkal kiáltja) és a' mi több, ajándékokat is vett tőlle; más, Hátszegen lévő Oberstlieutenant Karp nevezetű hasonló, ha nem még képtelenebb módon tselekedett, a' mint mondják, a' tolvajokkal együtt társalkodott; sőt a. maga oltalmára felkelő nemességet a' maga mentségétől sok képpen impediálni kívánta." 17. 1785. Január 11. Bécs. Gr. Teleki István levele atyjához az oláh lázadásról. "Itten közönségesen azt beszélik, hogy 30. decemb. meg lógták volna Horiát, még pedig egy zászló-tartó a' székelyek közzül, a' ki megleste őtet, a' mikor épen maga volt egy más társával együtt a' vendég-íogadóba, ez a zászló-tartó bé ment a' szobába oláh kötösbe és a fegyvereket el dugatta a' köntö- \ sök alatt, hanem a' katonák odaki maradtak és a házat körül vették. Midőn már a' zászló-tartó egy darabb ideig ott velek együtt ivott volna, nagy discursusba eredtek mind a' ketten, az alatt a zászló-tartó közelebb közelebb taszította a' széket hozzá és a' mikor már igen közzel lett volna, megragadja erőssen a' nyakát Horiának és azomban bé híja katonáit és megfogatya. őket mind a' kettőket." 18. 1785. szeptember 26. Komárom. Péczeli József levele gr. Teleki Józsefhez. Monsieur le Comte 1 J'ai donc perdu une belle reponse a la lettre que j'avais 1' honneur de Vous ecrire dernierement. La perte est bien considerable pour moi, car vos lettres m' instruisent tonjours: Mais si jusqu' ici la seule vue de Votre nom signé de Votre main. m' a rempli de joie; avec quel plaisir je regois Votre visite