Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

tanak rendelve, kik is együtt gróf Czobor Márkus urammal az várban előre felmentenek. Fiam az anti kamarának ajtajára rendeltetett az vigvázásra, hogy az populust be ne bocsássák, s tolonkodás ne légyen az ingressusban, az többi ki az gradicsra, ki az Ritterstum ajtajára és az ebédlő ház ajtajára rendeltettek. Valaminemű rendben voltak az méltóságos urak az elmúlt koronázatkor való ingressusban, most is azon az úton volt az bejüvetel, és az várban való fölkisérése ő fölségének az városon által. Túl az Dunán Hochenczoller herczeg maga személyében két baLaliionban állott, innend az hidak végén az város fegyveres népe között masérozott méltóságos Feltmarshalk uram ő excellentiája igen szép új mundurungban levő vasas regimentje, mely regementnek új zászlóit az elmúlt vasárnap nagy ceremóniákkal szentölte meg méltóságos cardinalis Csáky Imre uram ő eminentiája, mely regiment által masírozván előttünk az Vednis kapun által az szent Mihály kapu előtt hosszára föl az trinitariusok templomátúl fogvást az kapuczinusok templomáig klitekben állapodott meg. Onnand elkezdvén az város árka mellett az palatínus kertje mellett egész föl az várnak első kapujáig két felől egymás mellett méltóságos palatínus urunk gyalog regimentje sűrűn állott, az után ugyan az ő excellentiája granatiros companiája, az után princ Alexander granatíros companiája egészen az vár kapujáig igen szép új mundúrban állottanak fényesen. Oda be az várbeli német compania és gyalog korona őrző hajdúság mind újdon új libériában s mundúrban. Ő fölsége egy igen ritka szőrű szőke szép lovon jiitt föl az várban, kegyelmes asszonyunk pediglen hintóban. Az midőn beérkeztek, az garádics előtt leszállván, az esztergami érsek eleibek menvén ott két trador vánkusra letérdepelvén ő felségek, mindketten előtte elvették az benedictiót, és megcsókolták Kristus urunk valóságos körösztjének reliquiáit, processionaliter az egész infulatus püspökök, apáturok, prépostok és az egész clerus fölmentenek előtte az kápolnába, s maguk ő fölségek az auditóriumban, kísértetvén mindnyájunktúl; az Te Deum laudamust méltóságos cardinális Csáky Imre uram decantálván, lett az harmadik lövéseknek való hangos echója. Az elvégződvén kísértetett ő fölségek az maguk retirájában, és ottan lett az negyed k bömbölése újonand az öregebb ágyúknak mind az várbúi, mind az városbúi. Onnand lassan-lassan