Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

mindnyájan eloszolván, ült ő íölsége kegyelmes asszonyunk retirá­jában magános collatióra. Kezdődvén az ország sátora alatt az caeremoniák, öt órákkor érkezvén oda ő fölségek. Lett vége az caere­moniáknak tíz órákkor estve tegnap előtt.» Az országgyűlés megnyitása másnap, július 8-án ment végbe. Széchényi ennek lefolyásáról már említett hosszú levelében így emlékezik meg : «Tegnapi napon az magyarországi statusok nvolcz óra tájban öszve gyülekezvén suo ordine mentenek föl újonnand ő fölsége eleiben audientiára, ki is publice volt; ott ő fölsége aka­ratját s propositióját meghallgatván, parancsolta ő fölsége, hogy méltóságos cancellárius uram az statusoknak ő fölsége propositióit magyar nyelven explicálná, az minthogy ő excellentiája igen szép magyar stílussal declarálta is kegyelmes urunk akaratját, azután azon propositióját ő fölségének viszont térden állva cancellarius uram vissza adta ő fölségének, fordulván ő fölsége ugyan azon írva kezében adott propositiójának seriesét nagy kegyesen hajtván magát, adta prímásunknak, úgymint főcancellariusnak az cardiná­lis esztergami érseknek saxoniai berezegnek. Avval az egész ország elbúcsúzván, tért vissza az ország házához éppen tizenkét órákkor tegnap. Ottan consultálódván azt végezték, hogy azon propositiók ledictáltassanak (az minthogy tegnap három órákkor le is dictál­tattak délután), és minden úri ember arra reá feküdjék, és gondol­kodjék, s iránta maga opinióját mint adhassa, azt considerálván papírosra tévén, harmad nap alatt kiki be adja.» A tanácskozás további folyásáról még egy levélben emlékezik meg Széchényi, mely július 21-én kelt. Ebben a király eltávozásának körülményeit írja meg Ebergénvinek. Kitűnik a gróf ezen leírá­sából, hogy az országgyűlés még eltávozása előtt bejelentette Károlynak az örökösödési törvényjavaslat elfogadását, habár Sinzendorf birodalmi főkanczellár azon kívánságát, hogy e törvény­czikket a többitől elválasztva külön foglalják irásba, a rendek nem teljesítették is. «Az mi kegyelmes urunk, írja Széchényi, beérkezvén közinkben 7. huius, nem késvén sokáig, ismét 17. praesentis, az midőn minnyán az successiórúl condált articulussinak állandóképen való megmaradását ujonand az tekintetes ország publico omnium partium consensu declarálta és ad ratificationem méltóságos prímás urunk ő eminentiája sub audientia privata praesentálta volna mind-

Next

/
Oldalképek
Tartalom