Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

vagyon még is az diffidentiának szikrája, melyet Istennek szent lelke kiolthat, úgy látom, el. Bőven megírtam az méltóságos generális íeldmarschalknak ő excellencziájának okait az levél haladásának, mind magam expeditiójának, bízvást édes bátyám, magad is elhitetheted magaddal, hogy sem Fredio sem Mazarinicus nem voltam. Isten abban az órában verjen meg, az melyben hazám javára politice kívánnék munkálódnom, hanem sincere és candide. Ott az hol gonoszat praevideálnám, az való, ha tudnék hozzá, bizony politikával örömest eltávoztatnám. Ne gondolkodjék azért senki irántunk balul, mert az Isten úgy üdvezítsen, hogy semmiben elullálni nem kívánjuk, sőt mindenekben az megírt méltóságos generális opiniója által akarjuk secundáltatni és accelerálni, s azonkívül semmit senki állal nem is akarunk folytatni. Magam személyemet is éppen elkészített vala már az méltóságos fejedelem, de az levélben denotalt ratiókra tartóztata meg. Mindazonáltal ha az méltóságos generális ugyancsak fogja javallani, az minthogy nekünk ezen levélben (ha csak az méltóságos generális által nem lesz) igen kevés reménységünk lévén, kész lesz ő herczegsége expediálni, csak méltóságos generális gróf Montecuccoli uram küldessék helyemben, kiriil úgyis maga ő excellencziája adott vala ígéretet Hatházon. Ne ítélj lelkem bátyám, mert scripsi, quod scripsi, dixi, quod dixi, dictavi quod scripsisti, 11011 ultra, hanem szolgálok míg élek mind az felséges császárnak, mind nemzetemnek, mind magatoknak.» Pálffy ekkor már tudta, hogy Bécsbe küldött jelentése a vajai találkozásról sok ellentmondásra adott alkalmat, s hogy ellenségei mindent elkövetnének megbuktatására. A következményektől némileg megijedve a kuruczokra igyekezett hárítani a felelősséget. Károlyi megint csak Ebergényi közvetítésével válaszolt Pálffy szemrehányó levelére, erélyesen védekezve azon feltevés ellen, hogy mást írtak a felkelők a Bécsbe küldött nyilatkozatban, mint a miben Vaján megállapodtak. A helyzeten uralkodva védi a fejedelmet és vezértársait az őszinteségök ellen támasztott gyanúsítással szemben, s nem késik rámutatni a kormány többször kipróbált azon törekvésére, hogy a felkelők vezéreit a tömegtől elvonván, olcsón jusson a nyugalmas állapothoz. 1711 február8-án Salánkról írjaEbergényinek az alábbi felette érdekes tartalmú levelet: «Az midőn már az méltóságos fejedelemtűi elváltam volna, veszem Máriássy Ádám