Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

uram által az méltóságos generális marschallusnak válaszát és kegyelmednek két rendbéli úri levelét, melyeknek tenorán éppen nem csudálkozhatom, hogy ha legkissebben, melre okot találnék az nevezett fejedelemben, s ámbár már (sacra et sacratissima benignissime et elementissime servitor eL servus) oly messze volnánk magyarázatbúi egymástúl, mint az ég az földiül, s nem tudom, mit pröszülhetne is ki az diffidens elme az levélnek több czikkelyébűl is, de mivel azon levél nem Munkácson sem Ocsván, hanem tulajdon Vaján concinnáltátott, s az méltóságos fejedelem, mint már megírtam, mindenekben az méltóságos generális marschallus opinióján resolválván hazánknak csendességét megindítani, ő excellencziája előtt egészlen elolvastatott, az mit benne nem szeretett, ugyan ottan kivontatott, s egészlen approbáltatván, ő excellencziája által helyben hagyatott, s az méltóságos fejedelemtűi is hasonlóképen bötűrűl-bötűre expediáltatott, ezt addálván, az hol írám, relegálja magát, miben lehet tehát méltán okozni bennünket, és még is balul ítélni az méltóságos fej edelemet, nemde nem ezen feljebb megírt szókbanvaló captiorítások, az hol személyekben paritás volna, ott okozhatnánk competentiát (mely itt igen messze vagyon egymástúl). Nemde nem az midőn maga személyében alázatosan instál, a többiért sem perel, hanem cum submissione suplicál, hogy hadakozásának felteszi okait, nem maga, hanem az méltóságos generális opiniójábúl cselekedte ; de quid-quid sit, ámbár ezek az sincerusoktúl mind sincere, az diffidensektől mind ellenkezőjűl magyaráztathatnak is, és ha még feljebb megyen, idegen szívű magyarázatok többek is kétség kívül ily formán pröszöltelhetnek ki belőle, mindazáltal az midőn benne inserálta regiaque maiestas, s annak agnoscálta, bizonyára az kiknek igaz lelke vagyon és sinceritása, nem fog azon levelében az méltóságos fejedelemnek, akármely pröszöllére ütz (?) is, semmi competentiát (melyet éppen elmére is bolondság venni), sem protestatiót, sem egyebet az egy alázatos submissiónál, és mind magáért, mind mellette maradtakért való alázatos instantiájánál, feltalálni. S hogyha contra omnem sinceram opinionem valamiben helytelennek találtatott volna is, nem post consummationem kelletett volna insinuálni, hanem Vaján, az holott clare elolvastatott az méltóságos generális előtt, és általa aprobáltatott. ítéld meg lelkem bátyám, ha már nem azon communicált levelet, hanem