Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

bán uram, Szirmay uram itten (Pozsonyban) vadnak, mulatoznak, vendégeskednek, mink szegények szenvedünk, búba töltjük nap• • i ,369 jamkat». Nem jegyezhetünk fel lényeges eseményt a következő 1707. esztendőről se, a tanácskozás megindult, ha a király csapatait vereség érte s újra abbanhagyták, a mint győzelem híre ment Bécsbe. A közállapot ezen hullámzását jelzi az érsek is György grófhoz 1707 január 28-án írt levelében : «Én majd három hétig az schiatica miatt szenvedtem, most hála Istennek, jobban vagyok. Vettem cancellarius uram levelét, melyben eö fölsége parancsolatjából írja, hogy készen legyek, mihent hivat, fölmehessek conferentiákra. Valóban nehezen esik nékem Bécsben való sétálásom, elköltetnek vélem ezer-kétezer forintot haszontalanúl, mert már experiáltam, mihent rosz hírük vagyon, conferentiákat tartanak, s jókra változnak a hirek, abban hagyják. Mongyák az jó barátság színe alatt az saxo megszállott volna valamely imperialis várost, melyben eö fölsége praesidiumja volt, az svédet is nem tudgya ember, barátunk-e vagy ellenségünk ? Az lengyelek aligha musqua protectiója alá nem adgyák magokat, s talám még az magyarok is ; beszéllik is, hogy máris Munkács táján tíz-tizenhárom ezer musqua quartélyozna, kit én jóllehet nem hiszek, de nem lehetetlen. Rabutin 22 praesentis Pesthez érkezett, Stommberg uram eddig is Ovárrúl megindúlt Komárom felé, hova szándékozik operatiót tenni, nem tudom. Jovallottam, elsőben is az Dunántúl való földet tisztítsák ki, s az után az Dunán innét vonyanak léniát az Duna mentében, hogy még átal az Dunán ne mehesen az kurucz, háta megett lévén az Duna, eö fölsége népének mind az Dunán, s mind az Dunán túl 370 való földrűl könnyű subsistentiája lehet». Az udvar nem igyekezett tehát semmivel se bizonyítani, hogy az országban békét akar teremteni, a felkelők által nyomtatásban is közzétett sérelmek egyikét se orvosolta, Kollonics érsek helyére megint idegent, Keresztély szász herczeget, nevezte ki. Visa János, Rákóczi szerint a «megvetett és hitelnélküli ember», azt írja Bercsényinek, hogy Széchényi a primási méltóság miatt vetélkedett az újonnan kinevezettel, de elintézték az ügyet, mert a herczeget 8 év előtt az esztergomi érsekségre szentelték föl, azért jogosan 371 következett az elhunyt után. Mindez csak szomorú példája annak, B. Szabó L. : Gróf Széchényi család története. 21