Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Legyen securus kegyelmed benne, hogy mivel igen méltó, és tartozunk is mindnyájan eztet promoveálnunk, ha holnap nem lehetne, holnapután szemben leszek eö fölségével és alázatosan repraesentálni fogom; közlettem azonban ma méltóságos iudex curiae urammal, hogy eö kegyelmének is iníormatiója légyen, és hasonlót in locis debitis elkövessen, közleni fogom más itt levő magyar urakkal is, és igen méltó lévén az dolog, itt is írás szerint eö fölségének könyörögni fogunk. Az armistitium extensiója iránt magátúl eö fölségétűl tudom, hogy a mediatorok által tött propositióm nem ellenzi eö felsége, azomban mind elteilik az 24, semmi bizonyos még nincsen az extensiónak valóságárúi. Méltán annál inkább fájhat mindnyájunknak a szíve, hogy nem látván az impractiabilitast, miért nem lehetne meg kívánatos exitussa az instituált tractatusnak, mindazonáltal a mint mindkét részről az készöletek majd erumpálni fognak, ujabb pusztulását az hazának és sok ártatlan vérnek kiontását mindnyá865 jan innen-tova kölletik szemlélnünk.» Ekkor már teljesen vége szakadt az alkudozásnak. A fejedelemhez küldött harmadik kísérletező, Júlia nővére, július 22-én találkozott Nagyszombatban a külföldi követekkel, a kik aznap re infecta elhagyták a várost. Széchényi Pozsonyban maradt, egész haláláig ritkán mozdult ki a városból. Úgy tűnik fel, hogy az alkudozás meghiúsulása lelkét zárkózottá tette, testi erejét is megrendítette. Itt szenvedte el azon csapásokat, melyekkel hálátlanul mindkét oldalról illették. Forgách Simon gróf, a könnyű beszédű kurucz tábornok illeti először azzal a sértéssel, hogy azért nem sikerült a békekötés, mert nem mondta el világosan az udvarnak a nemzet sérelmeit. Teli van reménykedéssel a kuruczok ügyének győzelme iránt, s gúnyolódik azon, hogy az érsek nemzete pusztulásán siránkozik, pedig tisztelnie kellett volna Széchényi fájdalmát.

36

0 Az alkudozás folytatását rebesgették itt is, ott is, érdemlegesen azonban nem fogtak hozzá. Október közepén fent jár Széchényi Bécsben, de nem tud semmit sem elérni; 15-én közli Ebergényivel : «Az tractának continuatiójáról (melyet az mediatio is adurgeál) igenis gondolkodnak itten, de ab eventu armorum várván, halogatják, akarnának engemet is az magyarokhoz küldeni, hogy disponál-