Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Azzal szemben, hogy Rákóczi a tárgyalás eredménytelenségét teljesen az ellenfélre hárította, s hogy Stepneynek észrevételei szerint a felkelők bizalmatlanságát az is növelte, hogy a király serege méltatlanul bánt el az érsek jobbágyaival, a tényállás megismerésére érdekes vonásokat találunk Széchényinek György öcscséhez november 7-én, mégSelmeczbányáról írt levelében. Neki az angol és hollandi követek ajánlására ott kell maradnia, ha esetleg a király a folytatást rendeli el, közel legyen, s ha a tárgyalást félbeszakítanák, nehezebb lenne újra kezdeni. «Két okbúl mult el az armistitium. Elsőben hogy az mely úton én kezdettem s eddig vittem, azt nem continuálták, hanem új úton, s kíilömböző conditiókkal mint én általam azelőtt, s sokkal többet kívánván kezdettük. Másodszor hogy semmi fundamentumot spei infallibili subsecuturae pacis (az ki nélkül haszontalanul tettek volna armistitiumot) nem proponálhattunk s nem ígérhettünk, nem lévén semmi olyan az uj instructiónkban, ők pedig eleitül fogvást azt kívánták általam. És így ezen két okbúl semmi sem lén belőle, mit ad Isten ezután, elválik.» Ilyen körülmények között megint arra figyelmezteti öcscsét, idejében helyezze megmaradt vagyonát és családját biztonságba, mert a kuruczok aligha fogják megvárni, míg az Isten hidat csinál nekik a Dunán, a fagy előtt betörnek Dunántúlra, s attól is lehet tartani, hogy a törököt Horvátországra küldik. «Tudom, elég rossz hirek fognak folyni felőlem, írja levele végén, mert valóban érte vannak ellenségim, sőt még az kuruczok is, kiváltképen hogy diffidentiában hozzanak udvarnál abból az okbul, hogy mivel jómóddal semmiképen maguk köriben nem vonhattak, diffidentiában s disgratiában ejtvén udvarnál, az pártütésre kénteleníttessem, kit ők, Isten velem lévén, soha végben nem visznek. Azért kegyelmed az olyan híreken meg ne induljon, bizonyos lévén abban, hogy holtig constanter maradok ő fölsége hűségében, 304 akármint forduljon dolgom.» így végződött Széchényi békeköveti minőségének első esztendeje. Úgy látszott most, hogy a két hadakozó fél nem a békét megkötni, de állandóbb fegyverszünetre lépni se tud, s ő maga, a béke olajágával fáradozó apostol, hontalanná lett a hazában. Püspöki várát felperzselték, székesegyházát kifosztották a király tábornokai, mialatt ő a fegyverszünet kimondása felől tárgyalt, SzentB. Szabó L. : Gróf Széchényi család története. 19