Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
g'otthard éppen e napokban égett le porig, a kuruczok gyanússá igyekeztek tenni az udvar előtt, mert nem állt teljesen melléj ők. Valóban lángolnia kellett Széchényi hazaszeretetének, ki a békealkudozás további két esztendejében övéitől is száműzte magát, hogy a nemzetnek «vízözönje után, mint a nagy Noe patriarcha czímerében levő fehér galambja rövid időn a jó békességnek olaj faágát meghozza.» 30 5 Nem lehet mondani, hogy Széchényi figyelmét a béke elé gördített új akadályok kikerülték. Azon elhatározása, hogy a tárgyalás további fonalának felvehetése érdekében az iránta bizalmatlan felkelők közt maradt, arra vall, hogy a nehézségekkel arányosan nőtt elszántsága is. Hogy a kuruczok tartózkodó óvatossággal viseltetnek iránta, hamarosan tapasztalta. 1705 január7-én arra kéri a királyt s ugyanakkor Scalvinioni bárót, külön levélben adja az udvar tudtára, hogy a kuruczok közt való tartózkodását megengedi, másként a felkelők mint ellenséggel bánnak vele. Visáékat Kistapolcsányban fogva tartották, leveleit elfogták, nem továbbították, írja az érsek Pálffynak. Rákóczi és híveinek követelése világos, írja január 1-én az utóbbinak, előbb a garanczia elfogadását kívánják, azután tárgyalás útján a sérelmek orvoslását, az országgyűlésen az ígéretek végrehajtásának biztosítását. Csak az a baj, hogy erre nézve nem kap Bécsből világos válaszokat. Pedig a halasztás árt a béke ügyének, «mennél tovább halad ezen motusoknak complanatiója, annál veszedelmesebbnek látom lenni, mert ezek naponként mind jobb rendben veszik magukat, regementeket állítanak s fizetik hadakat, néki keménkednek, külső potentiáktúl biztatnak, animáltainak, mind nagyobb nagyobb perfectióra veszik magokat, nehezebb lesz ez után őket lecsendesíteni.» Léván elunva a várakozást a király válaszára, átment január vége felé Forgách András gróf gácsi várába, ott töltötte az egész február hónapot. Január közepén írt a külföldi közbenjáróknak is, eszközöljenek ki határozott választ arra nézve : kész-e a király az ország szabadságát s alkotmányát elismerni, s igéretenek megtartására milyen biztosítékot kíván nyújtani. Széchenyi a két kérdés ezen világos megszövegezésével egyenes válaszra akarta birni a Kaunitz halálával Harrach gróf elnöklete alatt működő
