Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Széchényinek igaza volt, a mikor a kérése ellenére küldött segítőtársakat nem nagy örömmel fogadta. 4'apasztalta előbb is, hogy többet ártottak az ügynek, mint használtak; Szirmay korábbi szereplésének se volt semmi nevezetesebb következménye, most se igen törekedett az együttműködésnek látszatát se megtartani, mert a nélkül, hogy az érseket felkereste volna, a saját felelősségére kezdett Léván Rákóczival tanácskozást. Augusztus 25-én vagy 26-án ért Széchényi Gyöngyösre, a hol azonnal tárgyaláshoz fogtak. Ő átnyújtotta azokat a feltételeket, melyeket neki és Visáéknak a király legutóbb küldött, a melyekhez Rákóczi csekély módosításokkal hozzájárult. Ezek legfőbbje az volt, hogy a kuruczok nem adj ák fel az elfoglalt területeket, hanem egy mértföldnyire visszavonulnak a várak alól, a szabad ki- és bejárást megengedve, továbbá a király részéről felmerült azon kívánság, hogy Erdélyre nézve is kimondják a fegyverszünetet. A felkelők kisebb ellenvetéseit Rákóczihoz szeptember 4-én írt levelében igyekezett eloszlatni, biztosítva őket, hogy a király ígéreteire feltétlenül számíthatnak, az országgyűlés lesz hivatva a nemzet minden sérelmét orvosolni, de Lipót addig is helyrehoz mindent, a mi tőle telik. Másnap jelentést tett a királynak a tárgyalás ilyen kedvező irányú haladásáról, igérve, hogy a felkelőknek harmad-negyednapra várt válaszát nyomban felküldi. Igaza volt, Rákóczi a sok kedvezőtlen körülmény mellett is engedékenynek mutatkozott. A fegyverszünet kimondása e'.é azon reményben nem gördített akadályokat, hogy a béketárgyalások alkalmával a még fenálló nehézségeket is sikerül megszüntetni, másrészt a neki átnyújtott feltételekből azt olvashatta ki, hogy az udvar nem akarja a fegyverszünet idejét ereje megerősítésére a kuruczok kijátszásával felhasználni. A vallási kérdések a királyi megbízottak kezdeményezésére ekkor is felmerültek ugyan, de Rákóczi nagy nehezen ezt is lecsillapította, szabadon bocsátotta Auersperg grófot, csakhogy jóakaratát bizonyítsa. Széchényi említett levele végén arra kéri főleg a királyt, katonáit tiltsa el az ellenségeskedéstől, tartsák meg a fegyverszünetet, ne adjanak okot a csatározás viszonzására, egyúttal a kuruczok bizalmatlankodására. Különösen Heister bosszújától tartott, kit Gyöngyösről levéllel is felkeresett, ne dúlja föl távolléte idején az egyetlen helyet, hol meghúzódhat Sümeget,