Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

A felkelők vezérkarában a fegyverszünetnek ekkor már csak egy ember állt az útjában, Károlyi Sándor. «Az kalocsai érsek mostan az méltóságos fejedelemhez vagyon békességért, írja feleségének július 20-án, de az Isten nem akarja, mert meg nem ismerte meg az maga istentelenségét, s nem akarja az haereditariusságot caedálni, az szabad királyválasztást megengedni, és az adót elhallgatni, kiért minden dolga bolondság, mi pedig vagy élünk, vagy halunk, csak bujdosunk». Károlyi Sándor ekkor a felkelők legnépszerűbb parancsnokainak egyike, óvatos, jó számító, fegyelmet tartó katona, vitézségével csak vezéri tehetsége vetekedik. Ha le tudja győzni Forgách iránt érzett ellenszenvét, s e két tábornok egyesülten operál, Lipót seregeinek nagy veszteségeket okozhattak volna. Ekkor áll sikerei tetőfokán, tanácsára a fejedelem szívesen hallgatott. Széchényi érezte, hogy a béke érdekében e kemény katona szivét meg kell nyernie. Sümegre visszatérve, sajnálattal hallotta, hogy Károlyi Stájerországon pusztít, bár Rabbattát a magyar falvak hasonló kizsákmányolásától ő tartolta vissza. Hogy az ebből eredhető bajnak elejét vegye, júl.31-én,egyelőre más ügyben, levelet írt Károlyinak. Arra kérte, hogy katonáival ne hajtassa be erőszakkal azon adósságot, mellyel sógorasszonya, Káldy Péterné Hevenesynek tartozik. Csak a levél záradékában tudatja vele : «Actu itt van nálam Forgách uram, kit az méltóságos fejedelem magához hív, gondolom Erdélyben kölletik ő kegyelmének menni. Én elküldöttem embereimet az méltóságos fejedelemhez, hogy ha reá áll az armistitiumra, békességnek tractájára lehet jó reménysége nemzetünknek ; de ha most nem, semmi jót ne várjunk, ugy tudom, tovább utánunk sem járnak. Az bavarust bizonyosan megverték, több fele népének elveszett, jóllehet veszett az császár részérül is, oda nem bízhatunk. Szállja meg Isten szívünket». Augusztus 9-én szintén hozzá írt levelében megköszöni, hogy vele harczi sikereit közölte. Örül a magyar fegyverek dicsőségének, de egyben attól is tart, hogy a németek a betörést viszonozni fogják magyar területre. A fegyverszünet kimondását e mellett azért is égetően szükségesnek véli, mert állítólag 6000 brandenburgi jön Heister segít-