Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

ségére, akkor pedig rossz világ jár a magyarokra. A franczia segít­ségben, óva inti a felkelőket, ne bízzanak, mert a keresztény orszá­gok még abban az esetben sem engednék meg, hogy az osztrák királyi családot a francziák teljesen leverjék, ha erre képesek volná­nak, mert akkor túlnyomó hatalommal nehezednének más európai országokra és elnyomnák a más vallásuakat. Hogy ezt a magyarok maguk megtehessék, hiú ábránd; «Az mi erőnk azért csekély arra, hogy fundamentumát ingassuk az austriai háznak, csak irritáljuk, s tota nocte laborantes nihil coepimus, hanem veszedelmet s exterminiumot, ha csak most is tempore nem amplectáljukaz alkalmatosságot, sőföl­sége kegyelmességét, az ki most is első ajánlásiban törvényes igaz­ságunk iránt constanter persistál, csak mi ne keménykedjünk. Sír az lélek bennem, midőn látom nemzetem keménységét és vakmerőségét, mikor jó alkalmatosság volna minden vérontás nélkül sebei orvos­lására, s nem annyira keresi országa szabadságát, mint az praedát; s ha már ellenségét praedálná, tűrhető volna, de maga nyáját leg­inkább, kiért Isten lehetetlen, hogy szerencséltessen bennünket, midőn egymást fosztjuk, marjuk. Vae qui praedaris, quia prae­daberis, Isten szava. Eleitől fogvást az ilyenért romlott Magyar­ország, s az egymás között való egyenetlenség s cupiditas praedae rontotta. Jól metszették az eleink egyik pesti bástyának kövére: Congeries lapidum multis constructa rapinis Corruet, et raptas raptor habebit opes. magyarúl : ebül gyűjtött szerdéknek ebül köll elveszni. Megbocsás­son kegyelmed, hogy igaz hazafiúságom ily sincere nyitogatja szi­vemet, mert kívánom inkább halálomat, mint azt érjem, az miket praevideálok, ha csak Isten, dumtempus est, nem egyezteti az jó tanácsokra szivünket». Károlyi magára vette az érsek rosszaló szavait, igyekezett mentegetni eljárását. Széchényi viszont augusztus 16-án sietett megengesztelni, hogy nem akarta őt sérteni, a szomszédos tartomá­nyokba való becsapást általában helyteleníti, mert hasonló a magyaroknak se esnék jól. Nagy örömmel tudatja, hogy Rákóczi meghívását Gyöngyösre tanácskozás czéljából levele írásakor vette. Kéri azért Károlyit, adjon hozzá megbízható kíséretet, talán Ebeczky Imrét katonáival, hogy úgy ne járjon, mint Paksra menet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom