Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
egy másik öreg prépost házában égett össze. A hajadonokat megbecstelenítették, az egyházi szereket megfertőztették, a székesegyháznak évszázadok óta őrzött kincse t elrabolták, vérrel bemocskolták, azután felgyújtották. Nem kimélték meg azon polgárok és nemesek házait és életét se, a kik nem tartottak a kuruczokkal. Heister a táborba vitetett kanonokok előtt őt főrebellisnek nevezte, megfenyegette, hogy javait mint az ellenségét, tűzzelvassal elpusztítja. Bár tehát még házában se érezheti magát biztonságban többé, mihelyt megindulhat, ta'álkozik Lamberggel. Méltán tart azonban attól, hogy ezen és hasonló szomorú látvány, melyről mindenfelé beszélnek már, megbotránkoztatja az embereket, s a béke létrejöttét megakadályozza. 28 8 Fehérvárról Széchényi másnap átment Paksra, hol Rákóczi serege a Dunán átkelés előtt táborozott. Pakson a május 14-étől 21-éig terjedő időben találkozott Széchényi Rákóczival, de érvelése a fegyverszünet kimondására a személyes tanácskozáskor is eredménytelen maradt; Rákóczi 18-án Ordasra tette át táborát, Széchényi pedig Visáék rábeszélésére Írásban is kísérletet tett a kuruczok megnyerésére a fegyverletétel gondolatának. Bár úgy vette észre a személyes találkozáskor, írja május 17-én kelt levelében, hogy Rákóczi és liivei azt tartják, hogy a fegyverszünet csak a királyra nézve volna kedvező, a magyarokra pedig időszerűtlen, sőt veszedelmes, újra megkísérli nézetei kifejtését. Elismeri, hogy az időszerűség, szükségesség és hasznosság szempontjából felhozott ellenvetéseknek sem kis súlyuk van, s veszélyes következményekre is rámutatnak, mindamellett úgy véli, hogy az az őszinteség, mely a királynak hozzá írt leveleiből, a követeknek adott utasításból kiviláglik, ha a magyarok részéről hasonló őszinteséggel találkozik, minden ellenvetést megsemmisít. Ugyanezen őszinteség van hivatva arra is, hogy a szerződések, hitlevelek, törvények és kiváltságok megszegésére támaszkodó bizalmatlanságot megszüntesse, mert ő abban sem kételkedik, hogy a király ahhoz is hozzájárul, a mit a helyzet magával hoz, de ő a feltételek közül esetleg kifelejt. Főleg azon tény erősít meg őt ezen reménységében, hogy a király nem tekintve seregének diadalaira, sok tanácsosa akaratának ellenére magától kívánja a fegyverszünet létre-
