Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

A levél vétele után nem lehetett többé kétsége Széchényinek a felől, milyen érzelmekkel viseltetik iránta Heister. A támadás, mint említettem, nem érte váratlanul s nem is félemlítette meg. Úgy az ő levelének fogalmazványát, mint Heister levelét felküldte a királynak, írja április 15-én, döntse el az udvar, okot adott-e ő, a felség számtalan levelével bizalmáról biztosított békeközvetítő, érdemes főpap, a gyanúsításról, lenézésről tanúskodó válaszra. Önteltség nélkül úgy vélheti, hogy a tábornok benne a király tekintélyét is kicsinyli. Kár volt rágalmazóira hallgatni, mielőtt a tényállásról meggyőződött volna ; Cséryt elfogatta, Bezerédyt nem az ő emberei bántalmazták. Nem tudta előbb erőszakkal visszatartani a sümegieket a felkeléstől, most se tudja az ellenkezőre rábírni. Elvárhatja mindamellett, hogy a közügyért való fáradozásai alatt a sereg védelmezze birtokait. De kész a megbékülésre is, feltételezi, hogy a levél kitételei a titkár hibájából erednek, Heister elhamarkodva aláírta. Pálffy János bán, kivel szintén közölte Heister levelét, a mellett hogy a fegyverszünet miatti tárgyalás folytatására újra biztatja, csillapítja kedvetlenségét a tábornok faragatlan eljárása miatt, a mit nem helyesel. Ne veszítse el kedvét, a béke megvalósításával bizonyítja be legjobban, hogy ellenségei tévedtek. «Az mi peniglen Heister uram levelét illeti, írja 1704 ápr. 18-án, én szintén az éjjel érkeztem meg Heiszter uramtúl, de meg köll vallanom, mihelen hallottam az levélnek tenorát, nem approbáltam. Kegyelmed méltósága okos úri ember levén affélét ne aprehendáljon, csudálatos ember lévén említett generális uram, nem mindenkor azt cselekszi, a mit egyébaránt cselekednyi kölleník. Azért kegyelmed méltósága tovább is csak járjon el maga elkezdett functiójában, utóbb is megválik, Isten szerencsés végét adván dolgainknak, hogy minémű híve kivált kegyelmed méltósága kegyelmes urunknak eő fölségének. Bizonyára ha kegyelmed méltóságának nagy fidelitásában vagy auctoritásában kétségeskedett volna felséges urunk, nem bízta volna szintén kegyelmed méltóságára az armistitiumnak végben vitelét.» Heister második levele, melyet április 20-án Komáromból írt Széchényinek, az elsőnél világosabb tartalmú volt, kiolvashatta belőle, hogy az udvari katonai pártnak mi a véleménye működése 17*