Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

április 11-én újra írt Rákóczinak, hazaszeretetére kérte, ne okozzon felesleges vénrontást, kössön íyegverszüetet. Jóakaratával menthető nagyítással írja le a király seregeinek előnyös állását, nagy számát, mely a felkelőket három oldalról fenyegeti. Az volna kívánatos, adja ki tisztjeinek a parancsot, mihelyt a király serege megszünteti az ellenségeskedést, ők is hasonló módon járjanak el. E levél csak erősen átszűrt tartalmat ad azon hírekről, melyeket az érsek a királyi sereg vezéreitől kapott. Pálffy János gróf nem szűnik meg buzdítani, hogy a béketárgyalásokat folytassa, remélve, hogy Rákóczi is magába száll. A bánban nagyobb a hazája pusztulása felett érzett fájdalom, mint a dicsőség vágya. Figyelmeztesse az érsek a falvak népeit, hordjanak mindent a templomokba, azokat talán nem bántják katonái, mindig köztük van, de azért nem tudja őket visszatartani a kártevéstől. Rosszabb a horvát katona a tatárnál. Cséryre ő jobban tud vigyázni, küldje hozzá fogságba. Úgy látszik az a czél vezette Széchényit Heisterhez ugyancsak április 11-én írott levelében, hogy a levelezésökben beállott szünetet megtörje, ne mérgesítse el az érintkezés hiánya a helyzetet. Figyelmébe ajánlja a tábornoknak levelét vivő emberét, adja hozzá a szokott kíséretet, Esztergomba vagy Budára, Rákóczihoz. Erre ugyan a királytól nyert parancsa is kötelezné a fővezért, de ő az ügy érclekében mégis figyelmébe ajánlja a levelet. Cséry felől is megnyugtatja, példaadásul elfogatta hűtelen sáfárját. IJeister válasza darabos, a levél írójának erőszakkal elnyomott indulatairól tanúskodik. Sümegen írt korábbi és Budán ápril 1-én kelt leveleiből csodálkozva olvasta, válaszolja, hogy a királyi sereg győztes előny omulásában inkább gáncsoskodik, semmint a jövőben hasonlót kíván. A míg a békéről tárgyaltak, a felkelők betörtek Styriába és Austriába gyújtogatok és rablók módjára, de ő a Dunán átűzte őket, irtotta, csak azoknak kegyelmezvén meg, kik a király hűségére tértek, így Bezerédynek és Török Istvánnak. A levél továbbiirésze fenyegetés. Nem ér rá elfoglaltsága miatt gyakran írni, csak annyit mond, utoljára inti a sümegieket, hódoljanak meg teljesen a királynak, ha azt nem akarják az érsek jobbágyai, hogy keservesen meglakoljanak, nejeiken és gyermekeiken is kegyetlen bosszút ne álljon hűtlenségükért.

28

4