Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

nalban indult meg Sümegről, az éjet Székesfehérvárt töltötte, onnan ismét megsürgette a német kiséretet, 14-én Érden hált meg, másnap Budán volt. Onnan pihenés nélkül ment tovább, úgy hogy 16-án este Gyöngyösre ért, s másnap reggel a ferenczrendieknél ő mondta a misét a tanácskozás megkezdése előtt. Ezen a gyöngyösi első értekezleten vette az érsek nagy késéssel a király február 11-én kell levelét Visa kezéből. Lipót márczius 4-én írt levelét valószínűleg szintén csak ott olvashatta, melyben a király azt közölte vele, hogy az angol és hollandi követek közbenjárását a béketárgyalásra elfogadta. A kormány ezen állásváltozása, bár az ügy lényegét nem érintette, sok vita után jött létre. A tanács ragaszkodott ahhoz, hogy várják meg előbb Széchényi válaszát az értekezlet lefolyásáról, a két követ viszont a közbenjárás megengedését sürgette. Magukra vállalták annak kipuhatolását, hogyan fogadják őket a felkelők. A közbenjáró bizottság elnöke Harrach Ferdinánd udvarmester lett, a jelentések átvizsgálását pedig Eug'én herczegre bízták. A titkos tanács márczius 2-án tartott tanácskozásán szóba került ugyan az a kérdés is, mint Harrach jegyzetei mutatják, hogy az érsek hogyan folytassa tovább a tárgyalást, kihez forduljon, közvetlenül a pfalzi választóhoz-e vagy Eugénhez, udvari futárt adjanak-e melléje, ezen határozatokról azonbanSzéchényi aligha szerzett értesülést elutazása előtt. Pedig fontos lett volna tudnia, mi a nézete a tanácsnak a garancziáról, melyet szintén tárgyalt, továbbá hogy országgyűlés tartására alkalmas helyekül Pozsonyt és Sopront emlegették az udvarban. Kéry Ferencz márczius 9-én tudatott vele egyetmást a levelet vivő szolgájától, mert «nem jó mostanság sokat írni». Abból a körülményből, hogy az udvar a külföldi közbenjárást elfogadta, Széchényi reményt merítve a személyes tárgyalás terére ment át. Kívüle mások is jó jövőt jósoltak a béketárgyalás eredményének. Erdődy Gábor, ki hazájától távol volt s a mozgalmakról atyja, György országbíró leveleiből értesült, márczius 15-én írja Rómából : «Egyedül bánom, hogy szegény hazánkban oly nagy revolutio vagyon, mely Nagyságodnak jószágainak elvesztése miatt, tudom, nem kevéssé alkalmatlan. Bercséni felől mondják, hogy igen beteg, s hogy feleségével doctor Ragén is kegyelmes urunk ő felsége engedelmébűl kiment volna hozzá, adná