Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
meg a baja, ki ragaszkodott a tanácskozáson az adórendszer elfogadásához. Az érsek hiába figyelmeztette, hogy bajosan megy annak megvalósítása, a mit az ország nem vállal magára, hanem rákényszerítik, a bibornok öntelten kijelentette, majd találnak eszközöket a szándék végrehajtására. 26 1 Országgyűléseié terjeszteni az ügyet nem volt tanácsos, a rendek bizonyosan nem teljesítették volna a kormány kívánságát, a bécsiek tehát a városok és megyék kiválogatott követeinek bevonásával két évvel később, 1698 őszén újabb tanácskozást tartottak. A hivatalos hírekről jól értesült Palugyay Gábor kamarai tanácsos, így ír Ebergényinek augusztus 9-én ezen második fontos tanácskozásról : «Bécsben felséges urunk parancsolatjából össze hívattattanak az magyar ministerek és consiliariusok, úgy az városok s az országunk distirctusinak követjei, s ki is adattak immáron nekiek a commissionalis propositiók, de a mint penelráltam, legfőképen de dispositionibus recrementalibus szóllanak, tudniillik miképen köllessék az hauz monsz khosztot rendelni, az excessusokat remedeálni, és az impositiókat elrendelni, és deaeslivali contributione dispositiókat tenni, egyúttal az accisáknak is practicabilitását vagy impracticabilitását, hasznát vagy kárát fogják vizsgálni, még most is fönt vannak az urak, nem szakadván vége az commissionak». Az évenként négy millió forintra emelt állandó adó tizenhatod részét a királyi városokon, a maradék kétharmadát a jobbágyokon, egy harmadát a rendeken akarták behajtani. Az utóbbiak nevében október elején felterjesztett válasznak nagy hibája volt, hogy az országgyűlés jogát az adó megszavazására nem hangsúlyozta úgy, mint Széchényi tette, csupán a nagy terhek mérséklésére kérte az uralkodót. A felírat szerint se a jobbágyok, se a nemesség nem tudná a kívánt adót megfizetni. Hogy az ország adómegajánló jogának feladása súlyos hiba volt, a következmények mutatták. A bécsiek ekkor újra önkényes intézkedésre vették rá a királyt, a melynek indokolását a tanács készítette. Minden sora arczulütése az országot fentartó nemesi rendnek, súlyos támadás az alkotmány ellen. Széchényi érsek nem sokat bízott a felírat sikeréhez. Hazatérve elmondta véleményét György öcscsének, ki október 11-én így tudatja azt vejével, a német harcztéren elfoglalt Ebergényivel: «Itt minekünk nem szintén jó híreink vadnak, mert az urakat
