Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Bécsben a decima Septembris az mai napig mintegy böcsíiletes arestomban tartják, s úgy hallatik, hogy el sem bocsáltatnak, valameddig az udvar kívánságira nem állanak. Tudom, megfogja érteni ott alatt is az urakkal az dolgokat, kikkel gyakrabban szemben vagyon. A négy milliumot csak megkívánják, az magyar korona alatt levő országokra, tartományokra porta számra vetették, úgy hogy minden portára 350 forint esik. Ebben oly tartományok is föl vannak téve, az ki még ellenség kezében vagyon, s Horvátország is ; az kin meg nem vehetnék, azt defalcálni fogja ő fölsége». Az ország helyzetét azért súlyosnak látja, annál inkább, mert a francziával való békének reménye hamar szétfoszlott, alig lesz belőle valami, a közállapot romlása nagyobbodik a beküldött ezredek miatt is, mert a szegénységnek tavaly se volt termése. A kormány leirata az adó kivetése elől húzódozó nemeseket azzal gyanúsítja meg, hogy szőrszálhasogatással, az országgyűlésre való hivatkozással halasztgatni akarták a király kívánságának telj esítését, hogy maguk hajthassák be a szegény köznépen. Vágyna, írja Lipót 1698 deczember 24-én a megyéknek, bőven indokolni azon igyekezetét, hogy a jobbágyokat nem engedi elnyomatni a hatalmasok által, kik az adó terhét egészen le akarják rázni magukról s annak méltányos megosztásáról tudni se hajlandók. A divide et impera gondolata ez. Az aggodalmaskodókat azzal nyugtatja meg, hogy tulaj donképen nem törvénytelen adóról van szó, csak a nemesi felkelés megváltásáról, a minek teljesítésére (a felkelésre) a törvények sokszorosan kötelezik a rendeket. «Állván tehát a közoltalom ezen kötelessége, s levén annak nemcsak a köznép, hanem kivált a nemzet, a rendek alávetve : erről a felhívottakkal vitatkoznunk felesleges lett volna, az ország oltalmának pedig a jelentől külömböző módjához visszatérnünk, épen veszedelmes. Az általunk eddig követett módot maga az isteni bölcseség és jóság, annyi diadalt adván nekünk, helyesnek nyilvánította ; a katonáskodás és hadviselés ama másik módja pedig, s a közjóról való megfeledkezés, nem az ellenség hatalma, juttatták régebben Magyarország nagyobb részét végveszélyre, s terjesztették az egész kereszténység nagy fájdalmára és csúfjára Ausztria és Morvaország széléig a török birodalmat». Ezen felfogásnál is sértőbb a leirat azon kijelentése, hogy az ország baja három forrásból eredt: a szabad-