Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
tiltsa el Babocsai kapitányt a hatalmaskodástól Újvári Ferencz ellen. 25 7 1694 május 29-én Sümegről megírja későbbi sógorának Palugyay Gábornak, akkor György érsek titkárának, hogy készségesen eleget tesz nagybátyja kívánságának, kész helyette bizonyos ügyekben eljárni. Kéri ellenben, szerezzenek neki alkalmas szállást Pozsonyban, mert nem akar valamelyik paptársa terhére lenni, mint Nagyszombatban. Kap ugyan lakóhelyet az érsekre való tekintettel, de nem szívesen, a város pedig nem tartozik szállásról gondoskodni. 20 8 Az 1695 —1696-iki években ideje nagy részét György érsek lemetése és hagyatékának elintézése foglalta le. Az utóbbi évben kelt a kalocsai érsekségre kinevező oklevele, mely egyházi méltóságban XII. Innoczenczius 1697 július 11-én erősítette meg. Kineveztetése évére esik azon ténykedése, melylyel magát a sokat zaklatott nemzet szószólójává avatta. A felszabadító háború folytán előállott sok kiadás fedezésének oroszlánrészét a kormányzás a magyarokon akarta behajtani. Már Buda felmentése után megkezdődött Bécsben a tanácskozás, hogy lehetne a törvénykezésben és vallási téren reformokat létesíteni, a mellett az országtól nagyobb adót kicsikarni, másrészt állandó, nagyszámú katonaság eltartására kényszeríteni. A túlzók tanácsára a király akkor fegyveres erővel hajtatta be a magasra emelt adót a sok helyen teljesen elárvult jobbágyoktól. A mikor a Bécsből kirendelt reformbizottság is belátta már, hogy az adószedő tisztviselők csalása, a behajtó katonák erőszakossága az ország népét a hódoltságnál súlyosabb helyzetbe hozta, Kollonics, Széchényi György ezen rövid életű, de az alkotmány támadásában fáradhatatlan érsek utóda eszelte ki, hogy a bevételek fokozására a főurakat és megyéket kell az adó elfogadására kényszeríteni. Azt, hogy az alkotmány ezen bástyáit közvetlenül megtámadják a bécsiek, a nagyeszű prímás sem tartotta tanácsosnak, ellenben azt ajánlotta a törvénytelen intézkedésekhez már hozzászokott Lipótnak, hogy az ország főbb urait hivassa magához. Biztosra vették a miniszterek, hogy az övéiktől elszakított, mint Károlyi Sándor írja, «erős kőkertbe» zárt főurak nem mernek ellentállni. De azért a jól kiválogatott tanácsosokkal se tudtak könnyen
