Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

sökre fordította. Ha szép szóval nem ment, a minthogy a legtöbb helyen nem is ment, katonai erőszakot is alkalmazott. Az ellenálló kőszegieket előterjesztésére 30.000 forint bírsággal sújtotta a kormány, s Széchényi 1673 november 5-én a Woppingen ezred katonáinak segítségével mégis elvette a protestánsoktól a régi plébániatemplomot. Az a meggyőződése, hogy eljárása az ország jövőjére üdvös, legyőzi az ország alkotmányának sérelme felől támadt aggodalmait, helyet foglal az ú. n. pozsonyi vértörvényszék tagjai között. Úgy véli, működését ez által az egész országra kiterjesztheti. A bíróság tagjai voltak Szelepcsényi érsek elnöklete alatt Széchényi, Pálffy Tamás nyitrai püspök kanczellár, Kollonics Lipót kamaraelnök, Klobusiczkv István pécsi püspök, Balog István nagyszombati kanonok, Labsánszky János kir. táblai jegyző, Forgách Ádám gróf helyettes országbíró, Pálffy Miklós és Zichy István gróf koronaőrök, Illésházy György, Pálffy Tamás és Erdődy György kir. táblai bírák, Szente Bálint szentmártoni apát, helyettes helytartó, Mórocz István pozsonyi alispán, Mednyánszkv János helytartói és Posti András országbírói ítélőbíró. Hogy a bíróság működése mit eredményezett, eléggé ismeretes. Széchényi az üléseken nem igen volt jelen, a városokban folytatta a visszafoglalást. Mivel Veszprémben és Pápán is erős ellenállásra talált, 1672. márczius 29-én parancsot eszközölt ki a haditanácstól az óvári katonai kormányzóhoz, hogy fegyveres erővel támogassa működésében, a mely az említett helyeken kívül Sóvár, Rohoncz, Pinkafő, Körmendre is kiterjedt és 80 protestáns lelkész elűzésével járt. 1673 deczember 23-án este érkezett az érsek katonák kíséretében Sopronba. A város a dunántúli reformáczió egyik erőssége volt, sok hivőt számlált, a tanács túlnyomó többsége is luteránus volt. A kapukat zárva találta, félóráig kellett a csikorgó hidegben várakoznia, míg a kapuk megnyíltak. A tanács előtt felmutatta a király parancsát a vizsgálat elrendeléséről, a mit a polgárok engedelmesen tudomásul vettek, de a katonák bebocsátását megtagadták. Az érsek viszont nem tehette ki kíséretét a megfagyásnak, jelt adott nekik a bevonulásra. Tíz katona lisztjökkel együtt be is vonult a kapun, a mire felhúzták a hidat, s a többitől elvágták őket; a fegyveres polgárokkal összeütközésre kerül a sor,