Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
ha el nem vonul a katonaság. Széchényi még az éj folyamán elment rákosi kastélyába, onnan tett jelentést Kollonicsnak és Szelepcsényinek. «Valóba megunták Sopronyba is az acc.isát, el is futottak miatta, kik talán többen megsanyarodnak, mert tegnap nem szinte jól tractálák az ő fölsége népit, nem lett ugyan más büntetések, de meg nem hagyják szállani őket, a kapukat is betették vala előttök, két rendbeli parancsolatit is ő fölségének contemptálák ; én is ott voltam, nekem Isten által legkissebb böcstelenséggel sem voltak én hozzám, sőt nagy böcsülettel, s ha ott nem leszek vala, talán ember halál is leszen vala» — írja ugyanakkor Csepelényi Ferencz győri alispánhoz. Az ügy megvizsgálására Pálffy Tamás és Kollonics püspökök küldettek ki, a kik a város szigorú megbüntetését úgy engedték el, hogy a tanács a katolikusok költségén épült templomok, plébániák és iskolák visszaadására, a protestáns lelkészek, tanítók és harangozok két hét alatt való elűzésére, Vitnyédi házának átadására kötelezte magát. Csak két lelkész maradt a városban. A tanács február 28-ki ülésében vette át Kollonics a visszaadott épületek kulcsait, s ugyanakkor fogadta a város kapujánál lenyes kisérettel Széchényit. A templomok felszentelése egymásután még aznap megtörtént. A visszafoglalt egyházak sorozatát a szentgyörgyi, modori és bazini zárták be. 22 d Az újabb visszaszerzés 1682-ben indult meg, június 14-én tudatja Kollonics Széchényivel, hogy a király az 1681-iki törvények mellőzésével újabb bizottságot küld ki a protestánsok kezén levő templomok visszavételére. Az érsek ekkor megint kezébe veszi az ügyet, nagyobb érvénynyel természetesen az esztergomi érseki szék elfoglalása után. Bécsbe készül két hétre, írja 1685 augusztus 9-én Dobsa István csejtei jószágigazgatóhoz, a miatt, hogy az óturaiak, miavaiak stb. ügyét elintézze. Már nem lehet tovább tűrni makacsságukat, most is a prédikátorokra hallgatnak, 1688-ban ünnepélyesen tiltakozik az ellen, hogy a gyöngyösiek a budai várparancsnok engedélyére hivatkozva, a protestánsoknak átadják a szent Orbán templomot, majd 1689 deczember 15-én meghagyja a városnak, kiközösítés terhe alatt távolítsa el három nap alatt a protestáns lelkészeket. A szigorú fellépésre az adott okot, hogy az érsek a megelőző év nyarán Gyöngyösről, Váczról,
