Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
1()6 vánuló szellemi frissesége, népszerűsége az országban, a királyi család iránt való hűsége az udvar előtt egyedül őt jelölték a január 14-én Morvában elhunyt Szelepcsényi utódjává. A hazai főpapok közül nem volt érdemekben versenyző társa, a kormány jelöltje Kollonics volt ugyan, de még az akkor önkényuralomban nevelkedett miniszterek se merték Széchényi elé helyezni. Szelepcsényi még a nyitrai püspökség betöltése idején (1667) tiltakozott az ellen, hogy Kollonicsot nevezzék ki idegen létére. «Reám nézve ugyan mindegy, bárki legyen is utódom, de nem akarom, hogy ily szokatlan és hallatlan eset nekem tudassék be.» 22 3 Abban állapodhattak meg hogy a bécsiek embere kapja bibornoki kalappal a győri püspökséget, Széchényit pedig prímássá nevezik ki. Az országban hamarosan elterjedt a bécsi tanácskozás eredménye. A győri káptalan is sietett főpásztorát üdvözölni, a mire február 2S-án Széchényi azt válaszolta, hogy a gratulácziót korainak tartja, mert az elhunyt végrendelete még nincs jóváhagyva, ámbár ő okat fáradozott érte. A kinevezésről Széchényi 1685 márczius 27-én Szombathelyen megírt levelében tudatta a káptalant. A király márczius 21-én írta alá az okiratot. Ha majd Esztergomba megy, elbúcsúzik tőlük, úgyis Győrön kell keresztül mennie. A káptalannak visszaadja véglegesen Kóny falut, örömmel tudatja, hogy a papnevelő és a konviktus ügyeit is rendbehozta. Örömét fejezi ki végül a felett, hogy a püspökségben Kollonics lett az utóda. «Nem búcsúzom még most kegyelmetektől, most 40 esztendeje, hogy a Dunán innen lakom, tarisznyás nem vagyok Isten által ... Jó successorom van, vígasztalásomra esett, kit kívántam, Kolonich uramat. Jó fráter.» A díszes kiállítású érseki kinevező oklevél hártyapéldánya márczius 21-éről kelteztetett, eskülevele és pápai kinevezése 1686 szeptember 2-án kelt. 2" 4 A beiktatás felől később másként intézkedett. Pozsonyban és Nagyszombatban is helyettese által foglalja el az érseki széket, írja április 1-én a káptalannak. Tanácsolja, tegyenek ők is úgy utódával, mert Rómába megerősítésért csak a székfoglalás után folyamodhatnak. Míg a német katonaság el nem hagyja Szombathelyt, nem mehet el onnan, írja egy másik levélben. Bajos eldönteni, melyik adománya volt a gondviselésnek