Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

és Sopronban senki se vonja kétségbe földesúri jogait. Majd megtudja ő, kik azok. Meghagyja a városnak, fogassa el az említett három szőllőpászlort, adják át a várban neki. A mészárszék vitás ügyének rendbehozását is kéri. «Mert immár annyira ment a dolog, nemcsak emberek eleibe kell menni, hanem az egész világ eleibe, mivel a mit a tábla tud, az egész ország tudja, és véli-e kegyelmetek, írja a városnak, hogy teli torokkal azt ne mondják : Ihon látjuk immár, kicsodák és micsodák a szombathelyiek, csak egynéhány rossz baraczkért is, kiben a disznóknak is elég jutott az idén, mit nem míveltek urok böcstelenségére.»" Határozottsága és elveihez való ragaszkodása miatt néha a káptalannal is összetűzött. 1673 augusztus 19-én panaszkodik a káptalanhoz írt levelében, mennyire rosszul esik neki, hogy távollétében kívánnak ellene eljárni. Alighanem Kóny miatt akarta perelni ekkor már a káptalan. Valószinűleg azért, mert a győri székház (a mai püspökségi birtokok igazgatójának lakása) nem nyújtott kellő kényelmet, másrészt szerte eső magánbirtokain is ellenőrizni kívánta a gazdálkodást, Széchényi kevés ideig lakott benn a várban, gyakran megfordult Szombathelyen, Pozsonyban, huzamosabb ideig többnyire Rákoson tartózkodott. Onnan iratta titkárai által leveleit, fontosabb esetekben az egészet sajátkezűleg írta. Betűvetése élete vége felé oly nehezen olvashatóvá vált, hogy kénytelen volt kilenczvenes évei után még végrendeleteit is idegen kézzel megíratni. Irálya mindvégig rövid, gondolatmenete gyors, szaggatott, kifejezései határozottak. Jobban szeretett magyarul, mint latinul írni, de láttuk, hogy a latin nyelvet is klasszikusan bírta írásban és szóban. Levelei közül nagyobb számmal a győri káptalanhoz Írottak maradtak meg. Papjaitól a nehéz viszonyok között is engedelmességet követel. A plébánosok ne zúgolódjanak a gyakori helyváltoztatás ellen, írja 1670 július 7-én Gorup nagyprépostnak, neki is többször kellett annak idején helyet cserélnie. «Sic fit, sic debet fieri, sumus filii obendientissimi.» 1674 január 31-én azt írja Rákosról, ha a plébániákon lelkészkedő kanonoktársaitól megvonják a vagyon után járó osztalékot,