Lukinich Imre: Podmaniczky család oklevéltára. I. (Budapest, 1937.)

ELŐSZÓ Gróf Vigyázó Ferenc 1923. október 25-én kelt végrendeletében akként intézkedett, hogy anyai vagyona jövedelmének egy része édesanyja, szül. br. Podmaniczky Zsuzsánna emlékét megörökítő, „nemes szellemének propagálását célzó monografikus irodalom támogatására fordítandó. Ez az irodalmi tevékenység másodsorban Podmaniczky Jánosra, nagyatyjára és általában a Podmaniczky-családra is kiterjesztendő". A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága eleget óhajtván tenni gróf Vigyázó Ferenc végső akaratának, 1929. november 7-én tartott ülésében engem bízott meg a családtörténeti mű megírásával. E megbízás alapján haladéktalanul hozzáláttam a Podmaniczky-család történetének megírásához szükséges okleveles anyag összegyűjtéséhez. Ekkor azonban kitűnt, hogy a báró Podmaniczky-család levéltárai az idők folyamán részben szétszóródtak és más levéltárak alkotórészeivé lettek, részben pedig elkallódtak. Ennek következtében szükségessé vált nagyarányú és tervszerű kutatómunkával összegyűjteni a családra vonatkozó okleveles anyagot. Évekre terjedő levéltári kutatómunka után jutottam abba a helyzetbe, hogy a Podmaniczky-család történetének megírására gondolhattam. A kutató munka közben merült fel az a gondolat, hogy hasznos volna az okleveles anyagot is közzétenni, hogy a nagy körültekintéssel összegyűjtött oklevelek azok számára is hozzáférhetők legyenek, akik nem csupán e család múltja, hanem Trencsén vármegye, az Északnyugati JFelföld és általában a magyar mult iránt érdeklődnek. Hézagpótlónak látszott a Podmaniczky-Oklevéltár közzététele azért is, mert az Észak-