Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)

Az elmondottak alapján azonban nem lenne helyes arra következtetni, hogy a honfoglalás csak a nagy folyók és a fő útvonalak mentén ment végbe. Megszállották eleink az Alföld minden lakható részét. Az oklevelek során közölt határjárásokból látjuk, hogy igen sok falu elpusztult a tatárok kezei által s nem épült fel többé. Cegléd határában találjuk 1455ben Törteit = Thereteghazzal, Aszó, Diód, Feketőhalom (1458) és Kálna helyét se tudjuk már megjelölni. Dunavecse határában leírják Csanád, Béfalu, Pusztafalu, Fehéregyház templomainak romját; 1458-ban Esső és Gyón határában van Bewne falu, Zadogegyhaz deserta ecclesia, Pezer (= Felsőpeszér) az elásott kún ham vederrel, Szentpéter falvak. Gomba körül Tétén, Farkasdon templomrom, Mendén, Locsodon hamvedreket találtak ; Gödöllő körül volt Ökörtelek, Pazsak, Rabat, az utóbbi helyen harangot ástak ki. Gyónnál 1302-ben Peszéren két templom romját említik, Hévízgyörk határában feküdtek Almás, Diódtelek, Ligetegyház, Oroszló, Szentgyörgyteleke, Szentpálárnyéka. Kiskőröst körülvették Bolevár, Cebe, Csengőd, Kisbócsa, Kaskantyú, Pah, Tabeli, Tázlár; Kunszentmiklós körül feküdtek Apajteleke, Babony, Peszéradacs, Szentgyörgy, 1464-ben Miske körül megemlítik Chewzapa, Dusnok, Halom, Kál, Kisköröm, Kislugas, Kozmó és Szentdemeter falvakat. Monor 1368-i határjárásánál szerepelnek Bénye, Csév, Vasad, Zsiger. Tass környékén 1289-ben találjuk Byol, Csolka, Nyvegh, Ráda, Szodok, Szentdénes, Szőllős, Szentmiklós, Tavarnok és Zaic falvakat. Azt a részt, ahol Gubacs, Haraszti, Soroksár és Szentdénesfalva feküdtek Üllő (Ürbő) szigetnek is írják. 3. Királyi, királynéi, hercegségi birtokok. Amikor a megye területére vonatkozó oklevelek előkerülnek, az Árpádok törzsének, a Megyer, Kartal és Katapán nemzetségeknek alig van birtoka, legnagyobb részük egyházi intézmények kezében van. A megyei rendszer sajátságos fejlődése miatt az is érthető, hogy a várbirtokoknak is csak halvány nyomait találjuk meg. A fehérvári vár jobbágyai voltak az Inárcson és Hartán lakók, továbbá a Szántón, Csőszön, Ivánon és Ordason megtelepedett, többnyire besenyő eredetű lakosság. 1217-ben Tolvajon (Apostag mellett) a veszprémi püspök jobbágyai együtt élnek a pozsonyi várnépekkel, Komárom és Bana várjobbágyairól olvasunk 1266-ban Hetényben, Szolgagyőrhöz szolgáltak a sokszor Pesthez számított kuldói tárnokok és hírnökök 1272-ben, végül Szolnok várához tartozik 1238 előtt Abony.