Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Diplomácziai előcsatározások. A török hadjárat. 1463. nemcsak neki lesz vége, de a kereszténység is megadja az árát — izeni Velenczének.

1 Mindezen mozaikszerű összeállítások azonban, tudjuk, hogy általános következtetésekre már azért sem alkalmasok, mert a Mátyás uralkodása első idejére vonatkozó anyag hiányos és korrendileg még tisztázatlan. De hagyján az anyag. Tekintsük közelebbről a XV. századbeli magyar diplomatiai szolgálatnak egyes vonatkozásait, abból is tanulhatni valamit. Elsősorban nem téveszthetjük szem elől a hírszolgálati nehézséget s a követségeknek ennek következtében lassú eljárását. Ma elhatározza a budai udvar, hogy követe által ezt vagy azt a lépést megtéteti. A követ vagy követség végre elindul, gyakran nagynehezen. Előkészületeket kell tenni, az utak rosszak, a követség vesztegelni kénytelen. Végre eljut Rómába, német földre, vagy a hová éppen küldik. Az alatt a végekről valami rémhír érkezik, mely hihetetlenül hangzik, de mégis figyelemre kell méltatni, mert mire ellenőrizhetik, már egy másik esetről jön jelentés. Az alatt a külföldről jönnek követek, a Budán tartózkodó állandó rezidensek : a pápai, a velenczei, a raguzai szintén kapnak híreket, melyek mire Budára érnek már elvesztették aktualitásukat. A kir. kancelláriában aztán tárgyalják a dolgokat s a már elindult követ nyomába egy másikat küldenek. Ebből az útvesztőből csak az a külpolitikai irány marad változatlanul, hogy Mátyás királyi positiojának törvényességét a császárral szemben ki kell vívni bármi módon s a török előnyomulását a kereszténység egyetemes és Magyarország külön érdekében minden eszközzel fel kell tartóztatni. A mantovai congressus (1460) ugyan mit eredményezett, noha a pápa nagy körültekintéssel és buzgósággal rávette a keresztény fejedelmeket bizonyos Ígéretekre, melyek ha kötelezőleg adattak is, de mihelyt beváltásukra került a sor, azonnal készen állottak a mentséggel ? Nemcsak Mátyás maga, de az összes magyarság érezte, hogy 1 István bosnyák kir. követsége Velenczében 1463 febr. 28. MDE. I. 191—92.