Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

gorúsággal kell mérsékelni a lágyságot, nehogy a könnyű bocsánat újabb vétkekre nyújtson alkalmat. Ezzel odavágott a kúria könnyű szerrel adott bűnbocsánatára. A kereszténység ellen senki sem vétett annyit, mint a bosnyák király. Mint a magyar király alattvalója, kitől minden joga ered (a quibus omne ius regni habét) senkitől sem kényszeríttetve átpártolt a törökhöz s adót fizetvén neki, megerősítette azt. Majd megtérést színlelt s megcsalta jótevőit, a mennyiben a tőlük kapott segélyt az ellenségnek adta. Hogy ebből mennyi kár származott, mennyi föld pusztult el, hányakat fűztek rabszíjra, azt nem is kell fölemlegetni, mert ismeretes. Fején találja a szöget, mondván: „Most aztán nem mert ismét azokhoz (t. i. a magyar királyhoz) fordulni, hanem megkörnyékezi az apostoli széket, mely könnyebben hajlik a bocsánatra s a mások sebének sajgását kevésbé érzi s a távolból könnyebb végéről fogja a dolgot. Hízeleg neki, mert azt hiszi, hogy bűnhődés nélkül nyer bocsánatot". A király kitűnően jellemzi a bosnyák király sejtanlikját (bosnyák-török szólam szerint ördöngös ravaszkodását), mert ismerte a lelkét. Nyilt és magyar beszéd ez. Odamond az apostoli széknek egy és más igazságot, a nélkül, hogy megsértené. Az ellen nem tesz kifogást, hog}- az apostoli szék meg akar neki bocsátani, még azt is elismeri, hogy oka is van rá, ha becsületes szándékkal fordulnak hozzá, de ez esetben nem elég a bűnbánat, most vezekelni tartozik. Lelkiismeretük szavát elnémították akkor, mikor árulást követtek el. Ámde tévedtek, mert a töröknek tetszett ugyan az árulás, de az árulót megvetették. A török hasznot húzott a gonosztettből, de csak oly bizalmatlan iránta, mint azokkal szemben, a kiket elárult. Most aztán a török az úr. Elérte, a mire esze vitte. íme most neki (Mátyásnak) hódol addig, míg megint törökké lesz. Nem akar keményszívűnek látszani, benne is meg van a könyörület érzése. Nem vét azonban ez érzés ellen, haelégté telt követel. Hiszen a bosnyák király felkínálko-