Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

zott, hogy a törökkel határos várait átadja a magyar királynak, ez esetben majd elbánik ő az ellenséggel. Mátyás gondolatmenete teljesen érthető. Ezzel az emberrel, a kinek nincs egy őszinte gondolata, a kinek minden ténykedése ravaszság, a ki elveti a magyar korona fennhatóságát, a ki csalafinta koronáztatása után nem éri be a hűtlenséggel, de a magyar korona egyetemének egyes részeire is ráteszi a maga vélt igényét, csak föltételesen tárgyal,

1 Ezzel a bosnyák királylyal csak úgy lehetett boldogulni

r ha a magyar király maga intézi az ország védelmét. Magyarán szólva, ha kiveszi a hatalmat a kezéből. Akkor azután nem mozdulhat, mert a magyar várőrség Mátyás kezében van. Ekkor fogamzott meg ösztönszerűleg a külön magyar bánság, illetőleg hathatós kifejlesztésének az eszméje, a török ellen való határvédelemre szolgáló katonai szervezet képében. A-bosnyák király maga is ráállott már erre, de aztán kibujt alóla. Most már mit szóljon a király — ekképen folytatja — ahhoz, hogy a pápa követet küld hozzá s a magyar király jogának súlyos és nyilvánságos megsértésével (non sine gravi et evidenti regum Hungarie praeiudicio) megkoronáztatja magát s azt hiszi, hogy most már biztosítva van a helyzete.

2 Ez a csökönyös tagja a szent koronának nem ismeri el az ő fejét (t. i. a királyt).

3 Hogy ez a viszály taplója s ebből ered minden baj, nyilvánvaló. Mátyás nagyon jól tudta s nyiltan meg is mondta a pápának, hogy ha fegyverrel lépne fel a makacskodó bosnyák királylyal szemben, a mire joga is van, az menten megadná magát. Itt aztán ezzel a határozott óvással beéri, de a napi körüknényeknek megfelelő diplomatiai lépéssel megmenti a már-már veszélyessé vált bonyodalmat, mely ha kitör, min1 Miklosich : Mon. Serb. 391. sz. Tamás fia István 1463 nov. 23-án Jajczán a raguzaiak kiváltságait megerősítvén ekképen czímezteti magát: „István, Tamás fia István, Szerbia, Bosznia, a tengermellék, Hum földjének, Dalmáczia, a horvátok, az alvidék, a nyugati részek, Uszora, Szoli és Podrinje királya." Erről Mátyásnak 1462-ben májusban már volt tudomása, ez ellen lépett fel, mikor elégtételt követel. 3 Kitetszik, hogy Mátyás a bosnyák király minden lépéséről és gondolatáról részletesen volt informálva. 3 „caput suum contumax membrum non recognoscit."