Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

CLXXXIII. Buda, 1518. decz. 8. II. Lajos király parancsa Eperjes városához, a melyben szigorúan meghagyja, hogy az a végvárak és különösen Jajcza vára védelmére — a bácsi végezményben megállapított hadisegély rovására — a kir. kincstárnok megbízottjának minden haladék nélkül adjon át 800 frtot. Eredetije papiron, zárlatán a király titkos pecsétjének maradványaival, a M. Nemz. Múzeum levéltárának törzsgyűjteményében. V. ö. a CLXXIV. és CLXXVI—CLXXX. sz. oklevelekkel. Közli: Horváth Sándor. Commissio propria domini regis. Lodovicus Dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc. Prudentes et circumspecti fideles nobis dilecti! Quamvis fideles nostri universi domini prelati, barones et regnicole in diéta Bachie nuper celebrata certas ordinationes fecerint, per quas et bona nostra obligata, inscriptique proventus remitti nobis debeant, et ultra hoc ad confiniorum defensionem certum etiam subsidium de bonis suis obtulerunt. Tamen antequam tempus huiusmodi prestandi subsidii adveniat et priusquam de bonis et proventibus nostris nobis remittendis, ex aliqua parte iam etiam remissis, aliquid percipere queamus, necesse nobis sit confinibus nostris et presertim Jaycze, cui extrema iam pericula impendent, quamprimum subvenire. Et cum id aliunde per nos hoc tempore fieri nequeat, ipsa necessitas nos impellit, ut a vobis ceterisque civitatibus nostris regalibus, quas alioquin non libenter hoc tempore gravaremus, ad succursum, defensionemque confiniorum nostrorum, et imprimis Jaycze, aliquid subsidii expetamus. Quare fidelitati universitatis vestre harum serie firmissime mandamus, quatinus acceptis presentibus, non sicuti alias, morose vei cunctanter, sed citissime, omni mora, omni excusatione subterfugioque postpositis, nobis e medio vestri octingentos florenos disponere ac ad manus hominis thezaurarii nostri, presentium ostensoris, quam citissime consignare debeatis, quibus ingruentibus undique confinibus, ut premissum est, pericula devitare possimus; nec aliquos