Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

endrő vára eleste s Bosznia. 1459. nincs nyoma. De bizonyára nem adta át, mert különben a bosnyák király, ha ekkor megkapta volna, nem vágyódott volna annyira utána. Kiderül azonban e tényből, hogy a bosnyák király teljesen önjogú uralkodó akart lenni, a mely szán­dékát a térítők, munkájok sikere érdekében, csak pártolták. A magyar souverainitás, noha a kereszténység egye­temes érdekét védte délkelet felé, ebben a politikájának ugyan megfelelő, de végső czélját illetőleg kényelmetlen politikai térítésben akadályt, hogy ne mondjam gátat látott. Megérezték, hogy a bosnyák király Magyarországtól füg­getlen akar lenni, mint jó katholikus, bogumilirtó feje­delem. Ha pápai védnökség alatt áll, a magyar király nem tehet ellene semmit, a török ellen meg az összes keresz­ténység védelmét remélheti. Mindezek csak pillanatnyi remé­nyek voltak, menten el is foszlottak, a mint az események máskép alakultak. Kiderült, hogy István Tamásnak országa mellé a dalmát-horvát bánság is kell, hogy Czilleit onnan kiszorítsa, de meg hogy hatalmát öregbítse. E mellett azon­ban országában nem tudott igazában hatalomra jutni, más­kép fordult a dolgok rendje, mint a hogy azt a jajczai udvar ügyeskedő balkándiplomatái kieszelték. 2. Brankovics György (1456) deszpotának s fiának Lázár­nak halála után (1458) előtérbe lépett a rácz kérdés. Mátyás királynak állást kellett foglalni, hogy kinek a kezére jusson Szendrő vára. Mátyás, a ki a szerb és bosnyák fordula­tokat minden vonatkozásaiban ismerte, a maga szempont­jából helyesen intézte el a kérdést. A magyar-bosnyák jogviszonyt ugyanis világosan körvonalazta a szegedi (1459 elején) országgyűlés. 1 A Brankovics-örökséget, Szendrőt, átadta hűbérként István Tamás bosnyák király fiának: Tamás fia Istvánnak, Novo-Brdo a híres bányavidék pedig egyenesen Boszniához került. A megegyezés értelmében a bosnyák király urának vallja Mátyást és a török szultánnal 1 V. ö. István Tamás király 1459 február 10-én Jezeróban kelt levelével. Fontes Rerum Austr. II., 20. k. p. 171.

Next

/
Oldalképek
Tartalom