Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

szemben függetleníti magát. íme a tiszta helyzet. Viszont Mátyás király szavatol érte, hogy Boszniát védelmezi, rácz despotának megteszi a bosnyák királyfit, a ki Szendrőt tartozik megvédelmezni a török ellen. Mátyás ezzel a lépéssel a szerződéses politika terére lépett abban a hitben, hogy e megállapodás alapján a megerősödött bosnyák hatalommal hathatós segéderőt nyer. Csalódott. Tamás fia István, 1459. év április 1-én ugyan elvette feleségül Ilonát, a néhai deszpota leányát, de alig két hónap múlva török kézre kerül Szendrő vára, s a bosnyák-rácz deszpotatus eszméje egyelőre letűnt. Nem akarjuk tovább fűzni az események részleteit. Annyi bizonyos, hogy a bosnyák hatalom, gyöngéden szólva, ismét paktált a törökkel, pedig ha híven kitart Mátyás mellett, bizton számíthatott a magyar segélyre. A szegedi egyezmény világos megállapodásai ellenére, mindenkép életképtelennek bizonyult ez az új alakulás, mert az egyik szerződő fél : a bosnyák királyfi s tanácsadó nagybátyja, akár félszből, akár egyéb okoknál fogva, feladták a várat, s a törökök részéről nem is lőn bántódásuk.

1 Hogy Mátyás ezt a capitulatiót árulásnak tartotta, s bosnyák politikáját — nem sikerülvén a szerb kísérlet más alapokra fektette, az ő szempontjából nem szorul magyarázatra. A bosnyák udvar érezte, hogy a magyar 1 Részletesebben lásd bosnyák-szerb nép- és nemzedékrendi tanulmányainkat 36—38. lap és Fraknói idézett tanulmányát 593. s köv. lap. Fraknói V. számú Századok tanulmányát Délszláv ábrándok czínimel ruházza fel, mert a bosnyák király felvette a rácz királyi, s a dalmát Horvátország részeinek királya czímét. Felfogásában nem osztozunk teljesen. Fraknói figyelmét elkerülte, hogy I. Tvartko a szerb birodalom lehanyatlása óta 1387-ben magát tekintette a szerb birodalom jogutódjának s czímébe felvette a szerb királyi czímet, s ezt viselik utódai is. (V. ö. Miklosich Monum. Serb. illető számaival.) Ez nem „délszlávi ábránd", hanem a bosnyák király hatalmának öregbítése a szerb középkori birodalom roncsai rovására. Tvartko előbb a magyar király kegyelméből bán, 1377 óta király, 1382—91 független. István Tamás király meg a cetinai és klisszai zsupákat Horvátországból azért akarja elfoglalni, hogy ne jussanak Vukcsics István herczeg kezére. Nem történelmi traditio, nem faji ábránd, hanem anyagi erősödés után való vágy ösztönzi a szerzeményre ezeket a balkáni hatalmasokat. Jajcza okmánytára. V 11. Pius pápa és Bosania.