Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

IV. FEJEZET. Mátyás király bosnyák politikája. Mátyás király bosnyák politikája. — Bosznia és a Hunyadiak. — A balkánpolitikus 1458—1463. — Brankovics György. — A kath. térités. — A pápa koronája. — Szendrő vára s Bosznia 1459. — II. Pius pápa és Bosznia. — Tomásevics István bosnyák király. — Mátyás király megbékülése. — Diplomácziai előcsatározások. — A török hadjárat kezdete. 1. Mátyás király balkáni politikájában két szempontnak van döntő fontossága. Egyik az egyetemes európai érdek, melyet a magyar királyok, mióta az európai politikában részük volt, a saját létfenntartásuk érzetében mindenha a magukénak vallottak. A másik ok, mely Mátyás király törekvéseit irányította, a magyar birodalom délfelé való területi épségének a fenntartásában leledzik. Az előbbi szempont következetes érvényesítése az akkori középkori európai hatalmak befolyásától is függött. E tekintetben a keresztény magyar érdeket csak annyiban pártolta a többi keresztény hatalom, a mennyiben azt az egyes phasisokban a saját külön érdekének is tartotta. E részben tehát Mátyás királynak a többi hatalom akaratához kellett alkalmazkodnia, tehát az exigentiáktól függött. Magyarország területének megvédése azonban a souverainitásból kifolyó oly elemi_kötelezettség, melyet igaz, hogy szintén a lehetőséghez képest, de függetlenül intézett. Nándorfehérvár 1456. évi védelme biztosította Magyarország részére a Duna-Száva vonalát. Ámde a déli Duna folyása mentén Mátyás trónraléptekor még fennállott a szerb deszpotaság: a Brankovics György Ráczországa fontos kulcsos várával, Vég-Szendrővel (Smederevo), s a Száva-Drina szöge hátmögében a bosnyák királyság még élt. Igaz, hogy két ütköző közé került. Gyönge egy organismus volt ez a királyság, melynek majd a török, majd a magyar rúgótól kellett tartania. Az Alduna mentén pedig