Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

a havasalföldi vajda magatartásától függött, hogy a támadó török, vagy a védő magyar részen van-e a túlsúly. Ha latra vetjük ezeket a tényezőket, nyilvánvaló, hogy a többé-kevésbbé központosított, harczra mindig kész török hatalommal szemben a magyar korona ereje g3/öngébb. Ezért felette vérmes, a viszonyokat nem ismerő az akkori európai diplomatia ítélete, a mikor azt hitte, hogy néhány százezer aranynyal meg lehet törni a „pogányt", csak akarnia kell Mátyásnak. Ha a Balkánon egy akarat dönt, akkor könnyű sora lett volna a magyar politikának, de a szerb, bosnyák és oláh politika, a mint hogy érthető is, elsősorban a maga érdekét tartotta szem előtt. Ezért Mátyás csak azt tehette, hogy vagy megtöri a vele szembenálló, esetleg ellentétes irányzatokat, vagy diplomatiai úton összhangba hozza a maga czéljaival. S ha végigmegyünk uralkodása azon tényein, melyek a délkeleti politika keretében játszódnak le, röviden azzal jellemezhetjük keleti politikáját, hogy: ha tehette, háborúval oldotta meg a kérdéseket, ha lehetett, szövetségek útján igyekezett úrrá lenni. Elemi meghatározásnak tetszik tán e jellemzés, de nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy a történetírás Mátyás király balkáni politikáját mindig a posteriori ítéli meg, s úgyszólván belevéste a conventionalis történeti felfogásba, hogy Mátyásnak egész erejével kellett volna a törökre támadni. A legújabb időkig nem ismervén Mátyás korának a belső, részletes rúgóit,

1 nem azt írták le, hogy mit és miért cselekedett, illetőleg cselekedte ezt vagy amazt a király, hanem hogy mit kellett volna cselekednie. Az utolsó despotának katonai tekintetben oly fontos dunamelléki országa : Szendrő vára 1459 június 20-án török kézre került.

2 1 Felderítésük érdeme javarészben Fraknói Vilmost illeti. 2 Bosnyák és szerb élet- s nemzedékrajzi tanulmányok. Budapest, 1909. V. ö. Fraknói Vilmos becses észrevételeivel. Századok, 1909. évfolyam. Ez észrevételek közül azokat, a melyeket magunkévá tettünk, felhasználtam a nevezett munkának 1913-ban (München és Leipzig) megjelent német kiadásában.