Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)
Magyar védrendszer, a szent korona s az incorporált részek. L korona területe s a török terület között, melyet Hervoja 1413-ban magatartásával za inadból (csak azért is) alapozott meg, a bosnyák királyság csak észak felé találhatott menedéket, vagy paktálnia kellett. Ezt cselekedték Osztojicsék s II. Tvartko király néha ügyesen, de gyakran rajtavesztve. Zsigmond királynak csak uralkodása vége felé sikerült a déli határt biztosítani azáltal, hogy az utolsó szerb főkenézzel, Lazarevícs Istvánnal 1426 körül megegyezik, minek következtében Nándorfehérvár magyar kézre jutott. Bosnyák politikája 1411 óta nem szerencsés, az okát nincs miért ismételnünk. De hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar védrendszerben nagy volt a fogyatkozás. Nem kívánjuk a magyar banderialis rendszer azon korbeli állapotát jellemezni, de megjegyezzük, hogy egyéni vitézség és képesség tekintetében kiváltak ugyan az egyes zászlóaljak és vezéreik, de szervezet és fegyelem dolgában lazák. Híjjával voltak általán minden tervszerűségnek. 1433-ban kelt a tervezett sereglétszám-megállapítás, mely alapul szolgált a véderőreformnak. E létszámból Horvátországra, Szlavóniára (a mai Horvátországra), az nszorai részekre (a rácz despota, a pozsegai ispán, a pécsi püspök) valamint a dalmát, horvát, szlavón részekre, Boszniára és részeire s a Szt. Szávai herczegségre összesen 9000 fegyveres esett. A pontos létszámot nem lehet megállapítani, mert a jegyzék nem teljes. 1 Annyi azonban kiviláglik belőle, hogy a déli birodalmi határt Dalmáczia, Horvátország védi nyugat felől, északról Szlavónia s kelet felől a déli magyar megyék: Verőcze, .Somogy, Zala, Baranya, Bács, Pozsega, Valkó, Bodrog, Szerém, Tolna. Kitűnik továbbá, hogy a magyar király a magyar korona incorporált részeit megtartani s megvédelmezni tartozik. 1 Schönherr i. m. 592. 1. 120,000-re teszi a létszámot, ez mindenkép lehetetlen. Ha Zsigmond alatt 1.200,000-re tesszük az összlakosság számát, az arányszám — noha az a középkorban nagyobb — képtelenség. Hiszen a mai hadseregünk békeállománya a népességnek csak 0'86 "/„-át alkotja. Az efféle önkéntes becsléseknek nincs hasznuk, s nem megbízhatók. Abból sem lehet következtetni, hogy a főpapok, bárók s káptalanok a banderiumtartás alól 286,000 arany forinton megválthatták magukat.