Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Az ország zászlósai, egyháznagyjai kötelesek megvédelmezni ezeket a részeket (XXII). Garai Miklós nádor felhozta, hogy Halomföld (Chulmia, Hum), Livno (Hlevna) s Berzencze (Gerzencze) a magyar királysághoz tartozott; ezeket Nagy Lajos király igazgattatá a horvát bán által. Jelenleg a bosnyák király tartja hatalmában mindezen részeket, valamint a Nagy Lajos bírta Grebent és számos egyéb várat is. Ezek a magyar korona incorporált részeit alkotván, az államhatáron belül esnek. Ezért a király kérdezte, hogy melyik az a határ, a honnan a sereg megindulni tartozik, részint a területnek megvédelmezése, részint az elveszett terület visszaszerzése okából. Ezek : „Dalmáczia, Horvátország, Rama, Servia, Bosznia (külön a régi Rámától, melynek 1411-ben Nelipics Iván az ura)

1 Galiczia, Lodomeria és Bulgária, a mint azok a tiszteletreméltó Lajos király korában a koronához s Magyarországhoz tartoztanak". (Art. XXVI.) Minthogy Magyarország melléktartományaival oly népes és hatalmas, hogy bármely ellenféllel megbírkózhatik, ha hadserege jó és rendes beosztást nyer, informáltatni akar arról, hogy a rendek mit határoznak e részben.

2 Ez a rendekhez intézett kérdés szerintünk egy a királynál tartott tanácskozásnak a feldolgozott jegyzőkönyve, a mint különben Kovachich, a kiadó is megjegyzi. Ezen az alapon dolgozták ki az 1435-iki I-ső végzeményt, mely azonban csak egyes részleteket kodifikál.

3 Zsigmond király utódainak egy csomó megoldatlan kérdést s egész sorozatát az elzálogosított váraknak hagyta örökül. Albert király idejében, tehát 1437 után, Boszniában három vár említtetik, mint a mely Magyarországhoz tartozik : Jajcza, elővára Bocsácz és Komothyn.

4 II. Tvrtko bos1 Lehet egyébként, hogy szöveghiba, mert a bevezetésben Lodoméria és Bulgária közt említtetik Cumaniae. Meglehet, hogy Boszniát írt tévedésből Cumania helyett a leíró. 2 L. Toldalék IV. sz. 3 Az 1433. évi regestrumra, vagy protocollumra hivatkoznak az 1459: III. („sicuti tempore condam domini Sigismundi exercituare debeant".) Kovachich V. Com. 336. 1. 4 Másolat a m. kir. orsz. lev. Tört. Emlék gyűjt. Hibásan kiadtuk : Arch. közi. XII. 112—115. 1. 1878.