Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

A 869. év Rebi-ül-evvel havának tizenkettedik napján,

1 csütörtöki napon, azon perczben, mikor az ég királya, a fénylő nap, a láthatár fölé emelkedett, a császári zászlókat Boszna felé kezdte lobogtatni. Egy világhódító módjára állomásról állomásra menvén, Isten haragjaként csapott le a vártól jókora távolságban. A mint a vár a győzhetetlen hadsereg körének középpontjává lőn, azonnal előállottak a mesterek és mívesek és olyan ágyúkat állítottak fel, melyek tűzokádó sárkányként működtek, melyeknek hangja mennydörgéshez hasonlított s melyeknek kőgolyói — több mértföldnyi távolságból szórva — még a Kaf-hegyen is ezer rést és repedés ütöttek volna. Ez ágyúkat sánczokba állítva, lövetni kezdték az erős várat. Az egyik oldalon aknákra alkalmas helyet látván, parancs adatott aknák nyitására. A gonosz dög hitetlenek, a vár bevehetetlenségében bízva, erősen és állhatatosan megmaradtak makacsságuk mellett. A várat oly erősen lőtték, hogy a vár tornyát, melyről úgy látszott, hogy a csillagokatéri, a föld színével egyenlővé tették. Egy napon egyszerre parancs adatott rohamra. Némely emirek és országnagyok azt tanácsolták a szultánnak, hogy még egy hétig lövetni kell a várat. A padisah azonban megmaradt e parancsa mellett és nem hallgatott bizalmas emberei szavára. Ennek pedig titkos oka volt, a mit a katonaság nem tudott. Ugyanis mikor az átkozott magyar király belátta, hogy ámbár Jajcsa vára olyan erős és hozzáférhetetlen, hogy ellenség nem vehet erőt rajta, de a hatalmas szultán hadierejét tekintve, a rohamot nem bírja ki: tehát fölmentéséről gondoskodott. Óriási sereget gyűjtvén össze, ezzel átkelt a nagy Száva folyón és Izvorniktól Szirebirnik felé kerülőt téve, a győzhetetlen padisah elébe szándékozik jönni. E dolog ismeretes volt a padisah és az állam oszlopai előtt, azonban a hadinép mit sem tudott róla. Tehát a várhódítás szabályai szerint ágyúzni kezdtek és erős rohamot intéztek. A nyilak mind a két részről eső1 Tehát: nov. 11-én.