Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

A törökök egy csomó várat foglaltak el Boszniában 1457 után: Rogot, Beszterczét, Beogradot, Glamocban Kljucot, Kameiigradot, a velenczeiektől megkerítették Szkradint, Knint, Vrhlickit, Siuj-t, Csacsvinát, ezekből kitörve okozzák a legnagyobb kárt. Ezeket meg kell ostromolni. A gyalogosokat s élelmet a tenger felől kell szállítani, a lovasok szárazföldön jönnének. Faltörő ágyúkra is szükség van, mert magas hegyeken épült erődökről van szó. A Szávától délre török kézre kerültek: Bocsácz, Jezero, Kotor, Szokol, Koszorúvár (Vinac), Prusac, Travnik (?) s egyéb szomszédos kisebb erődök (őrtornyok). Ezeket egyvégtiben el lehet foglalni, erre azonban 15.000 ember kell. Ha a török császár másfelé van elfoglalva, 12,000 jól begyakorolt harczos is elegendő. Eleimet azonban a helyszínén nem lehet kapni, tehát a tenger vagy a Száva felől kell a csapatokat ellátni. Van még egy módja, ha a szlavón lakosság minden más tartozás alól fölmentetvén, lovaikkal élelmet szállítanak a bevonuló seregnek, a nemesség pedig hadaival köteles a felmentő sereghez csatlakozni. E tárgyalásoknak az lett az eredménye, hogy Ferdinánd főherczeg az 1522. évi (második, decz. 2.) téli birodalmi gyűlésre PYangepán Bernát és Salm Miklós gróf, mint „török szakértők" véleménye alapján meggyőzie a német rendeket a segély szükséges és indokolt voltáról. Kijelentette, hogy a magyarok meg vannak elégedve a királyukkal s hogy faltörő ágyúkról, golyóról, lőporról gon doskodás történt. Nem kell mondanunk, hogy ebben sok a „captatio benevolentiae". Czélját elérte vele, mert a biro dalmi gyűlés deczember 22-én kelt válaszában 4000 főnyi segélycsapatot (lovast is) végre kiállíttat a Németbirodalom határszorosainak és határvárainak védelmére.

1 Mialatt e nagyfontosságú tárgyalás folyt, magának Jajczának az állapota 1522 március hava óta keservesre fordult. A bánok sehogysem akarnak maradni. Érthető is, J mert mikép segítsenek ők a váron, ha nincs rá módjuk. s 1 DRTA III. 328-30. 1. a jeza tajai 1522—23-ban, i német segély méltatása.