Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Keglevich Péter (1522111/24) sehogysem akarja tovább a felelősséget vállalni. Gilétfi Miklós személye jut előtérbe. Lajos király cseh királyságába menet Báthory Istvánra, a nádorra bízza Jajcza személyi ügyét. Egy bán nem elég Jajczára, keressenek tehát valakit Gilétfi mellé, kit még külön figyelmeztetnek, hogy különös ügyeletet fordíttasson Banjalukára és Orbász várára. Meg kell egyezni a horvát várak uraival s a zenggi kapitánynyal, ki kell továbbá elégíteni Karlovics Jánost és Bánfi Zsigmondot a szlavóniai adóból.

1 Könnyű volt a királynak csehországi útja közben tanácsokat adnia: mire tanácsait a nádor olvashatta, mindinkább közeledett a végveszedelem. Jajczában azalatt hiába várták a segedelmet, bár Ferdinánd főherczeg szavát állotta s Weichselberger Zsigmond stájer főkapitányt utasítá, hogy vigyen élelmet Jajczába. A főherczegnek s a királynak t. i. külön pactumán alapult ez a segedelem, melyet Stiria s Ausztria szolgáltattak. Zágrábban tudatták vele, hogy Jajczába nem juthattak el az élelemmel. Az az átkozott Bocsácz útjokat állotta s két mértföldnyire Jajczától vissza kellett fordulnioW. A törökök mindenütt torlaszokat emeltek s vagy 2000-en sánczba álltak. Szegény élelemhajtóink visszafordultak Banjalukára s onnan küldözgettek be gyalog embereket Jajcza felé. De ezek sem boldogultak. Annyit megtudtak, hogy a két bán : Keglevics Péter és Tahy János Szlavóniában van.

2 Végre júniusban meghallották Ferdinánd emberei, hogy 6000 török ostromolja Jajczát. A szegény jajczai viczebán — nevét nem tudjuk — jelenti, hogy 10,000 emberrel föl lehetne menteni a várat, 2000 nehéz lovas, 4000 huszár s 4000 gyalog, meg élelem kellene neki. A németbirodalmi segély első csapata, ezer „lánczkenét", már 1522 derekán Bécsbe ért, az volt az utasításuk, hogy Jajczát mentsék föl s lássák el élelemmel. De nemcsak Jajczának kellene a segély, ráfér ez a többi várra is. Salm Miklós, a XVI. század első felében a leg1 Német-Bród 1522. III. 24. Asz. Okit. 287. 1. 8 Horv. véghelyek lt. I. LXXIII. 118.